A képregény felfedezése

Negatív jelzőkkel illették, s leginkább a gyermek- vagy ifjúsági irodalom fattyaként aposztrofálták Magyarországon évtizedeken keresztül a képregény műfaját. Ennek voltak politikai-ideológiai okai (lásd a hideg háború okozta beszűkülést és elhatárolódást), oktatáspedagógiai vakvágányai (a képregény olvasása elvonja az értő figyelmet az értékes irodalmi alkotások befogadásától), de művészetelméleti premisszái is (a képregény sem nem kép, sem nem regény, és nem is önálló művészet). Szándékosan használom a múlt időt, mert olvasásszociológusok, pedagógusok, könyvtárosok ugyancsak évtizedes panaszáradatai közepette, miszerint nem olvas a gyerek, sőt nem is tud már olvasni, az ún. amerikai álom, ha konkrét formát nem is, szabad lelkületet annál inkább nyert a mai kultúrafogyasztói piacon. Ma a gyerek nem azért nem olvas, vagy nem tud olvasni, mert képregényt olvas, és az amerikai képregényeket feldolgozó filmdömping is rámutat: a képregény nem gyermekirodalmi műfaj. – F: júl. 5.