Író–olvasó találkozó — és akinek kell

‘Egy vidéki — egy megyeszékhelyi — eset hozzám eljutott privát hírei és a helyi sajtónak az esetet ismertető cikke idézte fel ezt a régi szöveget. Igazából nincs különösebb jelentősége az ügynek, mint jelenség azonban talán megérdemel némi figyelmet. Az történt, hogy meghívtak Budapestről három jeles írót látogatóba, azaz az olvasóikkal való találkozás végett a megyei könyvtárba. Az, hogy jeles írókról van szó, onnan tudható, hogy nem a Magyar Írószövetség tagjai ők, hanem a Szépírók Társaságáé, az előbbiről tudjuk, hogy fasisztoidnak vélelmezhető dilettánsok gyűldéje, az utóbbiról azt, hogy azok alkotják, akiknek az előbbiek nem kellenek. Viszont kellene a székház, a könyvtár, az infrastruktúra. (A könyvtárról tudni érdemes — és ezt úgy is mondom, mint a szövetségi választmány elvetemült tagja –, hogy a jelenkori irodalmat tároló gyűjteménye az egyik leggazdagabb az országban, és több ezer kötetét a felháborodottan szépíróba átlépők — oh, a Döbrentei-eset — elfelejtettek visszaadni. Szerencsére, a ‘szépíróktól’ talán nem egészen független kulturális kormányzat, mindent megtett és megtesz azért, hogy az Írószövetséget oda juttassa, ahova — szerintük — való.) – F: márc. 13.