Északi Könyvtárak 8. — Új digitális szolgáltatások

Az északi könyvtárügyet körüljáró tanulmánykötetben tovább haladva Öve Sundby (a Norvég Nemzeti Könyvtár munkatársa) szerint a főbb digitális fejlődési irányok: – Tömeges nemzeti digitalizálási programok (főszereplők a nemzeti könyvtárak, kötelespéldány alapú állományukkal). – Közös szolgáltatásokat menedzselő és szolgáltató, központi, többnyelvű virtuális információs kapuk, melyek már minden északi országban kiépültek (például a link és a link – Folyamatos szakmai megújulás, mely lehetővé teszi az újabb és újabb dokumentumtípusokra épülő szolgáltatási modellek megjelenését (pl. az e-bookok, hangoskönyvek virtuális kölcsönzése, a zenei online streaming szolgáltatások). – A könyvtárosnak közvetítő szerepe a technikai erőforrások és a végfelhasználók között: ahol véget ér a webes keresőgépek képessége, ott kezdődik a könyvtáros tudása. – Aktív tudásközvetítő és tudásmegosztó szerep. Ez az értéknövelt funkció a szolgáltatások optimális felhasználói igénybevételét segíti. Ám virtuális szolgáltatások nem állnak meg önmagukban: folyamatosan és kölcsönösen reflektálniuk kell a fizikai könyvtári térben zajló tradicionális és modern tevékenységekre is. Mindkét szféra félkarú önmagában. A modern hálózatos könyvtári rendszer a szimbiózisukkal születik meg párhuzamosan a fizikai és a virtuális térben. Az északi országok a történelmi, földrajzi és részben közös nyelvi örökségükre építve hozzák létre az újfajta közös könyvtári kereteket, pl. a digitális hálózatok kiépítése, vagy a könyvtárközi kölcsönzés újjászervezése. Együtt törekednek a műszaki, kereskedelmi és adminisztratív akadályok leküzdésére. (A következő részekben 7 konkrét erőfeszítés leírása következik Finnországtól Izlandig; a szemantikus webes kísérletektől az új típusú digitális könyvtári felhasználói információs kapcsolatok kialakításán át az online zenekölcsönzésig.)