Minden egyetemi könyvtárnak külön külső raktár? — Miért?

Skóciában az EUL nem egyedül küzdött helyhiánnyal. 2001 novemberében az Egyetemi és Kutatókönyvtárak Skót Szövetségét (Scottish Confederation of University and Research Libraries = SCURL) felkérték, hogy készítsen tanulmányt a skót egyetemi könyvtárak számára egy közös tároló- és dokumentumküldő szolgáltatásról. Ennek eredményeként 2004 januárjában a Skót Nemzeti Könyvtár berendezéseinek igénybevételével és munkatársainak segítségével indult a Skócia Közös Egyetemi Tárolója (Collaborative Academic Store for Scotland = CASS, link ) kísérleti szolgáltatás. A projektben hat egyetemi könyvtár és a Skót Királyi Zenei és Drámai Akadémia (Royal Scottish Academy of Music and Drama) vesz részt. A legtöbben a kevésbé használt folyóiratokat vitték át a közös tárolókönyvtárba, egy könyvtár bátorkodott az összes nyomtatott folyóiratot átvinni (beleértve a kurrens évfolyamot is), amelyhez elektronikusan hozzá tud férni. A letéti állományhoz valamennyi együttműködő könyvtár hozzáfér, a CASS katalógusa ingyenesen kereshető. Elvileg a tárolókönyvtárban lévő folyóiratokhoz azok a könyvtárak is hozzáférhetnek, amelyek nem vesznek részt a projektben. A gyakorlatban azonban a könyvtárak inkább a „saját” állományukat (az általuk küldött állományt) használják. A szolgáltatás nagyrészt kölcsönzés vagy fénymásolat formájában történik, az Arielt csak kevesen vették meg. A CASS egyelőre kísérleti projektként működik, de hosszú távra hozandó döntéseket vetít előre, mint pl. a duplumok kiszűrése, és a megmaradó (egyetlen) tulajdonos kiválasztása. Vannak olyan résztvevők is, akik inkább máshol próbálnak nagyobb méretű raktárat találni, és akkor nem folytatnák az együttműködést.