Nemcsak az istenhitem meg a családom szeretete maradt velem, hanem dolgozhattam is a börtönben. Bár a Markó utcában szigorúbb körülmények között vagyok, mintha úgynevezett letöltőházban lennék egy női börtönben — nem kivételeznek velem, egy vagyok a rabok közül –, mégis öröm a könyvtári munka. Lefoglal, és sok lánnyal ismerkedem meg általa. Van közöttük olyan, aki gyilkosságért került ide — bár a börtönben nem divat egymás ügyeiről faggatózni –, van, aki nem tud írni-olvasni, tehát én írtam a szerelmes levelét… És még énekelhettem is. — nyilatkozta Zalatnay Sarolta – F: okt. 25.
Régebbi hírforrás(ok): link