Hogyan kezeli az egyetemi könyvtár a fogyatékkal élőket?

Az Egyesült Királyságban a 2003-2004-es tanévben a felsőoktatásba került hallgatók 5%-a (kb. 45 ezer fő) él együtt valamilyen hátránnyal. 41%-uk dyslexiás, 20%-uk valamilyen láthatatlan hátrányról (diabetes, epilepszia, asztma) számolt be. 4,5% a kerekes széket használók aránya. Az 1995-ös Disability Discrimination Act még nem tért ki a felsőoktatásra, a 2001-es Special Educational Needs and Disability Act (SENDA) azonban már arra késztette a felsőoktatási intézményeket, hogy foglalkozzanak a hátrányos helyzetűek problémáival. Az intézmények minőségbiztosításával foglalkozó szervezet által összeállított kódex is előírta az egyenlő elbánás kötelezettségét, sőt a megfelelő intézkedések megtételét a hátrányos helyzet leküzdése érdekében.
A könyvtárak feladata, hogy tudomást szerezzenek arról, mely hallgatóknak van szükségük segítségre; magukat az érintetteket is meg kell győzniük, hogy az ezzel kapcsolatos információkkal senki nem él vissza; az információkat el kell juttatni a könyvtár munkatársaihoz. A SENDA előírásai arról szólnak, hogy a könyvtár irányadó dokumentumait meg kell vizsgálni, hogy ne legyenek diszkriminatívak; a könyvtári szolgáltatások legyenek elérhetőek; a nyomtatott dokumentumokat megfelelő formátumokban kell elérhetővé tenni; a webhelyek, jelzések és feliratok legyenek jól használhatók; a szolgáltatások használatához különböző eszközöket és berendezéseket kell beszerezni; a személyzetet ki kell képezni. Folyt.: link