A specializálódás: lehetőség vagy szükségszerűség?

Csaba György írása reflexió Takács-Sánta András: Sokasodó specialisták, eltűnő generalisták c. cikkére. A szerző ismerteti a specialista egyik változatának tulajdonságait, a menedzser típusú kutatót, tanárt, intézetvezetőt. Véleménye szerint a specialista-generalista probléma a középiskolai oktatásban gyökeredzik, ahol eleve szakorientáció, ‘specialistaképzés’ zajlik. A genetikai tényezőket is megemlíti, mint faktort. Specialista sokkal szélesebb körből kerülhet ki, mint generalista, mert az ugyanolyan különleges képességet feltételez, mint pl. a technikai vagy a matematikai készség. A másik állítása, hogy minél kevesebb volt az egzakt mérés lehetősége, annál több volt a generalista, tehát a mérhetővé válás a specializáció felé tolta el a tudományt. A társadalomban sokkal több specialista van, mint generalista, ezáltal nagyobb valószínűséggel kerül a generalista ‘terméke’ specialista kézbe. Emiatt [ez összecseng a Takács-Sánta által említett tudományos szelekciós-evolúciós logikával] pl. pályázat bírálása során vagy tudományos dolgozat lektorálása során a generalistának eleve nagyobb esélye van az elutasításra. A generalisták létfeltételeiktől megfosztva vagy visszavonulnak a filozófia bástyái mögé, vagy maguk is sikeres specialistává válnak, és egy-egy szakterületen belül általánosítanak, vagy vállalják a mártíromságot a specialisták ‘inkvizíciós bírósága’ előtt.