A Creative Commons és a könyvtárak I.

A digitális technika egyszerre bővítheti és korlátozhatja a kulturális/tudományos alkotások hozzáférésének és használatának módját. Miközben a digitálisan született vagy digitalizált művek tárolása, továbbítása és átalakítása már sokak számára rendkívül olcsó és könnyű, a fizikai hordozóhoz kötött műpéldányokra illetve ezek intézményes kiadására és terjesztésére alapozott copyright szabályok, valamint az ezek betartását kikényszerítő DRM (Digital Rights Management = digitális jogkezelő) rendszerek még a korábbi gyakorlathoz képest is jobban leszűkítik a lehetőségeket. A szabad felhasználás túlzott korlátozása a könyvtárak szolgáltatásait is fenyegeti: a csak meghatározott időre licencelhető e-folyóiratokból nem készíthető archívum, a CD-ROM adatbázisok nem kölcsönözhetők, és az e-book kiadók bűncselekménynek minősíthetnek mindenféle másolatkészítési vagy időtállóbb formátumra való konvertálási próbálkozást. A túlzott védelem és büntetések idővel a kreativitás csökkenéséhez vezethetnek, mert megszűnik az egymás munkájára való építkezés lehetősége, s a folyamatosan megnövelt védelmi idő miatt a kultúra mind nagyobb része válik engedély- és jogdíjkötelessé. Ezt a kedvezőtlen tendenciát ismerte fel Lawrence Lessig, amerikai jogászprofesszor, és ezért indította el a Creative Commons nevű kezdeményezést 2001-ben (link A prezentáció: link