Mint a megtérő bűnöst, úgy fogadja a Harry Potter-rajongók kemény magja a
keresztény egyházaknak a kis varázslót rehabilitáló igyekezetét. Igaz, hosszú út
vezetett idáig. Néhány évvel ezelőtt katolikus teológusok még arra hívták fel a
figyelmet, hogy a Potter-sztori a gonosz szellemvilág iránti káros nyitottságra
nevelheti az ártatlan gyermekeket. Kurt Krenn osztrák katolikus püspök pedig
egyenesen ‘sátáni alkotásnak’ minősítette az egyébként a protestáns skóciai
egyházban megkeresztelt Rowling művét (HVG, 2002. január 12.). E szigor
enyhülését jelzi, hogy Beer Miklós váci püspök a HVG-nek elmondta: ma már
tényként kezelik, hogy sok gyerek a Harry Potter-könyveket forgatva tanul meg
olvasni, ám a többségük kinövi a varázsvilág iránti érdeklődését. Mi több, ha
közben megszeretik a könyvek világát, később a katolikus egyház által ajánlott,
komolyabb irodalmat is kézbe vehetnek.
‘Harry Potter egyértelmű Krisztus-figura’ — megy még tovább John Killinger
amerikai református (presbiteriánus) lelkész és bestsellerteológus Isten, az
ördög és Harry Potter című, több katolikus hittudós által is visszaigazolt
könyvében, amelyben azt állítja: Harry afféle 21. századi Krisztus-ábrázolás.
Hiszen mi mással lenne magyarázható, hogy Harry a gonosz erők állandó célpontja,
egyszerre rokon a varázstalan muglikkal és varázslókkal, ahogyan Krisztus is
egyszerre ember és isten. Mi több: ahogyan a názáreti Jézus feltámadása előtt
három napot töltött a sírban, úgy tölt a Little Whinging-i Harry három napot
kómában az elvetemült Voldemort nagyúrral vívott párbaja után. – F: febr. 22.,
A témáról egy korábbi anyag hazai és külföldi példákkal: Kamarás István: Egyházi
áldás vagy átok Harry Potteren?