Olvasóknak szóló könyvtári hírlevelek 2.

A könyvtárak által kiadott hírlevelek között célcsoportok szerint megkülönböztethetünk:
1. Más könyvtáraknak, szakmabelieknek szóló (ezekkel itt nem foglalkozunk),
2. Fenntartók előtti tevékenységet demonstráló (ezek jelentős részben grafikailag igényes, tartalmilag kissé sablonos kiadványok, ha elektronikus formában is elérhető, akkor pdf-ben található, megjelenés évente néhányszor), pl. költségvetési beszámoló előtt mindenképpen. Ezt a típust a tényleges olvasók szemszögéből való használhatóság mértéke választja el a következő típustól:
3. Fasználóknak szóló, mely grafikailag szegényesebb, és a praktikus használatot, gyakorlatiasságot tartja szem előtt. Pl.: Fachhochschule Aargau link , amely heti két-három alkalommal is megjelenik.
Az utóbbi kategóriába tartozó hazai hírlevelek történelméről talán még nagyképűség beszélni. De például a hetvenes években a Verseghy Könyvtár (Szolnok) Könyvtári Magazinja évente 3-4 alkalommal jelent meg, bibliográfiai ajánlásokkal, könyvrészletekkel, rejtvénnyel stb. A Kecskeméti Tanítóképző Főiskola Könyvtára, 1994-től havonta jelentetett meg nyomtatott hírlevelet, a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár (Dunakeszi) 1997-től jelentkezik a Könyvtári Napokkal (néhány pld.: link A FSZEK-nél a piacszegmentálás is megjelent: 2005-től elektronikus formában a Központi Könyvtár hírlevele mellett a Kelet-pesti Régióé is olvasható. Szép példája a szegmentálásnak a korábbi számunkban már említett British Library is, mely pl. kutatóknak és hallgatóknak külön kínál friss híreket. A KSZK és a BME-OMIKK emailben terjesztett lapjai szintén 2005-től indultak. Az elektronikus terjesztés inkább a mobilabb, rugalmasabb használókat éri el, de jó ok van megszólítani a papír által jobban tájékozódókat is. Pl.: link , link . A hírlevél, pr-eszközként költséghatékony módszert jelent a használók közvetlen elérésében. A téma kapcsán egy szakember az alábbi következtetésre jutott: ‘Lehet, hogy azt a következtetést kell levonnunk, hogy a magyar könyvtárak — legalábbis ebben a formában — sokkal inkább hajlamosak a könyvtárosokhoz, kevésbé a használókhoz szólni, mint a fejlett országok könyvtárai.’