Fülledt nyár, meg a Rottenbiller utca. Ha ezt most látnák a szabadkőművesek. Még 1913-ban a Deák Ferenc páholy adományából épült itt az első fiókkönyvtár. Azóta is tévednek erre olvasók. A nagymesterek büszkék lennének az új linóleumra, az égig érő polcokra, a számítógépek felett révedő plüssbagolyra. Csodálkoznának, hogy bizonyos művek iránt mily erős a kívánalom. Most például egyetlen Wass Albert sincs bent. A néni töprengve masszírozza cérnakesztyűjét. Kihez is fordulhat? Reménykedve pipiskedik. Abszolút lángolás a mozdulatban. Az imádott szerző a legfelső polcon sorakozna. Az idős hölgy biztos nem érné be, mondjuk Tamási Áronnal. Marad az előjegyzés. Majd talán egy hét múlva akad legalább egy Funtinelli. A Wass Albert-féle hazafias érzelmekre leginkább a húsz év alatti ifjak, valamint a 60 felettiek fogékonyak. Máraiért más közönség rajong. A polgári, etikus, jobban az értelemre ható szerző kissé nihilista stílusát nem kedvelik az idősek. Ha mégis, akkor borítékolni lehet a magasabb iskolai végzettséget. – F: júl. 30.
Budapesti közkönyvtári anziksz
Régebbi hírforrás(ok): link