Vállalati szolgálatból közszolgálatba: a közkönyvtárak vonzereje

Gyakran fordul elő, hogy sok éves szakkönyvtári gyakorlattal rendelkező könyvtárosokat megkísért a közkönyvtári munkavállalás gondolata. A vállalati szakkönyvtárban jobb a fizetés, de bizonytalan a munkahely; a közkönyvtár kétségtelenül alacsonyabb fizetéssel, de biztos munkahellyel, kedvezőbb betegség- és nyugdíjbiztosítással, könnyebben kivehető szabadsággal és betegszabadsággal jár.
Szakmai szempontból a különbség elsősorban a referensz pultnál tapasztalható. A főleg telefonon és e-mailban folytatott és szűk tárgykörben mozgó konzultációt a személyes találkozás, a rendkívül változatos kérdés- és kérésözön, valamint az elektronikus források használatában járatlan olvasókkal való foglalkozás váltja fel, és a visszatérés a nyomtatott forrásokat is igénybe vevő tájékoztatáshoz. A vállalati szakkönyvtárban gyakoribb a stressz és az azonnali válasz iránti igény. A kényelmesebb munkát a volt szakkönyvtáros promóciós és marketing-gyakorlatával tudja “meghálálni”.
Bár a szakkönyvtáros homogénebb olvasóközönséggel találkozik (és szokatlan számára a hajléktalanokkal, friss bevándorlókkal, gyerekekkel vagy idősekkel való foglalkozás), tudásának, tapasztalatainak legnagyobb része transzferábilis. Aki a váltás gondolatával foglalkozik, töltsön el néhány órát (vagy napot) a helyi közkönyvtárban, önkéntesként, hogy lássa, mi várhat rá. Lehet, hogy már azt is élvezni fogja, ha nem információspecialistának, hanem könyvtárosnak nevezik.