‘A Belga Figyelő három nyomtatott példányban jelenik meg. (…) A közzététel ezen kívül kizárólag a Belga Figyelő Hivatalának internetes honlapján keresztül történik. (…) Használata térítésmentes’ — e törvényszöveg 2002 végén, a belga hivatalos közlöny utolsó olyan kiadásában jelent meg, amelyet az ország lakossága nyomtatott formában is kézbe vehetett. A törvények kihirdetésére szolgáló lap ugyanis — a ‘vaspéldányokon’ kívül — azóta csak az interneten olvasható, ott viszont korlátozás, fizetés és regisztráció nélkül. (Ld. még: észt, francia és skandináv példák.) A hazai jogi információt szolgáltató cégek a jogszabályok erős ‘összetettsége’, a hatályosítás és az utalások hiperlinkesítéssei miatt feltehetően még sokáig folytathatják értékhozzáadó tevékenységüket.
A nyilvánosság elől elzárt, várhatóan a közeljövőben a parlament elé kerülő javaslat egyik legfontosabb eleme nem más, mint hogy az állami szerveknek, a minisztériumoknak automatikusan, külön kérés nélkül is közzé kelljen tenniük a törvény- és rendelettervezeteket, mégpedig úgy, hogy a polgárok egyszerűen, akár egy e-mailben is véleményezhessék azokat. A javaslat elfogadása esetén nyilvánossá válik a bírósági ítéletek jelentős része is. Persze erős megszorításokkal: válóperes ügyek vagy szemérem elleni bűncselekmények anyagát még anonim módon is csak akkor olvashatjuk majd, ha ehhez az érintettek hozzájárulnak. S nemcsak a személyes adatok, hanem az üzleti titkok is rejtve maradnak. (A cikk sorra veszi még az országgyűlés, a helyi képviselőtestületek, a bírósági ítéletek, a cégek, ingatlanok, adók és adósságok, népmozgalmak adatainak forrását és hozzáférhetőségét.)
Svédországban előfordulhat, hogy az egyszerű polgár előbb olvassa a miniszter levelét, mint maga a címzett. Az észtek átböngészhetik a politikai pártok taglistáit. Az Egyesült Államok fővárosának környékén élők, ha akarják, naplózhatják szomszédaik gázfogyasztását.