A hatalmas bizalomhiánnyal küszködő, megosztott Magyarországon különösen fontos, hogy a könyvtárak rendkívüli hatást kifejteni képes bizalom- és demokráciaintézmények, a társadalom kapcsolati hálójának megerősítői, a részvételiség kultúrájának csendes misszionáriusai legyenek.
A könyvtárak ugyanis “alacsony intenzitású találkozóhelyek”. Olyan semleges terek, ahol a különböző társadalmi csoportok tagjai anélkül tartózkodhatnak egymás mellett, hogy közvetlen interakcióra kényszerülnének, mégis észlelik egymást, és ez növeli az általános társadalmi toleranciát. A magas intenzitású programok (nyelvtanfolyamok, olvasókörök, író-olvasó találkozók, ismeretterjesztő előadások, kézműves-foglalkozások) erősítik az egyének közötti kötődést és a bizalmat, az alacsony intenzitású szolgáltatások (a hagyományos kölcsönzés vagy az újságolvasás) a “gyenge kötések” fenntartásáért felelősek, amelyek a társadalmi kohézió szempontjából meghatározóak.
A könyvtárba vetett magas közbizalom így “átvándorol” az ott tartózkodó emberekbe is. Ha megbízom az intézményben, nagyobb eséllyel fogok megbízni az ott találkozó idegenekben is. Ha pedig még intergenerációs tér is, számtalan lehetőséggel idősek és fiatalok találkozására, kapcsolatteremtésére, az még tovább erősíti a társadalmi kötőszövetet. A könyvtár tehát több, mint kölcsönzőhely: fenntartása nem kulturális luxus, hanem biztonságpolitikai és társadalmi befektetés is – már ha valaki hajlandó így is tekinteni rá.
CeLISR