Lehet-e katalizátor a könyvtár a társadalom önértelmezésének alakításában?

A közelmúltban több KIT-hír is buzdított a politikai-világnézeti-közéleti árkok áthidalását célzó beszélgetőkörök hazai létrehozására. Utalva a norvég példára is, mely szerint “A könyvtáraknak független találkozóhelyként és a nyilvános beszélgetések és viták színtereként kell funkcionálniuk.” (vö.: link . Úgy tűnik, Magyarországon is megvan a kormányzati igény a társadalmi megértés és tudatosság szintjének fokozására. (MG)

Tanácskozni csak azok tudnak
– akik nem ellenségként tekintenek egymásra, továbbá
– rendelkeznek közös nyelvvel, valamint a megértéshez szükséges fogalomkészlettel.
– Nélkülözhetetlen továbbá a “kommunikatív kompetencia”, vagyis a vitakészségek minimális készlete. Ebbe egyaránt beletartozik az empátia, az önuralom, az érvelésre és a másik érveire való nyitottság, kíváncsiság, tisztelet, elfogadás, a változtatás és változás képessége.
– Ha mindezek adottak, szükség van továbbá időre is. A tanácskozás magába foglalja az érvek és ellenérvek megértését, mérlegelését és több körben történő megvitatását – ez pedig olykor hosszadalmas folyamat.

A fentieknél talán kevésbé nyilvánvaló, pedig legalább olyan fontos, hogy a tanácskozásnak kell, hogy legyen kézzelfogható tétje és célja. … legalább annyira fontos az is, hogy mindazok számára nyitott legyen a tanácskozási folyamat, akik az annak során születő döntés következményeit magukon viselik, és szeretnének abban részt venni [vö.: szubszidiaritás – szerk.]. Ellenkező esetben, ha egyesek kizárva érzik magukat a tanácskozásból, nem tud olyan döntés születni, ami minden érintett számára elismerésre méltó. (…) Ezek a kritériumok egyidejűleg spontán csak ritkán adottak. Biztosításuk tervszerű erőfeszítést igényel.

Hírforrás:
Qubit ; KIT-összeállítás