Folytatva a múlt heti link anyagot… – Albert Fruzsina megjegyezte: sokkal jobban érzik magukat, elégedettebbek az életükkel azok, akiknek jól működő kapcsolataik vannak, illetve szélesebb körben valóban nagyon erős bizonyítékok vannak arra, hogy a társas kapcsolatok mennyisége, minősége, szerkezete összefüggésben van a fizikai és a mentális jóléttel. A szakértő úgy fogalmazott: régen fertőző betegségekben haltak meg leginkább az emberek, most a krónikus betegségek jelentik a fő halálokokat, a WHO szerint pedig a jövőben a depresszió és egyéb mentális eredetű problémákból adódó betegségek veszik át ezek helyét.
A kiterjedt és sokszínű kapcsolathálózat a kutatások szerint hatékonyabban támogatja az immunrendszert, a kognitív funkciókat és a szív egészségét, mint a kizárólag szűk körű, intenzív kötések. Ez a pozitív hatás abból fakad, hogy a változatos ismeretségek növelik az önbecsülést, valamint gyakrabban ösztönöznek fizikai aktivitásra és közösségi részvételre, például önkéntességre vagy csoportos sportra. A távolabbi kapcsolatok fenntartása ugyanakkor nagyobb egyéni erőfeszítést igényel, és mivel ezek a szálak kevésbé erősek, a belőlük nyerhető közvetlen érzelmi támogatás is korlátozottabb lehet. Az egészségmegőrzés szempontjából tehát az az ideális, ha a gyenge és erős kötések egyensúlyban vannak, mivel a sokszínű szociális háló a veszteségek feldolgozását is megkönnyíti.
A magány fokozódásával az emberek nem nyitottabbak lesznek, hanem még inkább visszahúzódnak. A társas kapcsolatok ugyanis fenyegetőnek vagy veszélyesnek tűnhetnek, és gyakran tartanak attól, hogy mások között csak még fájdalmasabb lesz az elszigeteltség érzése. Pedig a tudományos vizsgálatok ezt a félelmet határozottan cáfolják. Van olyan kutatás, amely szerint minél magányosabb valaki, annál kifinomultabban képes olvasni embertársai arckifejezéséből és a hanghordozás mögöttes tartalmaiból. A probléma tehát nem a képességek hiánya, hanem az, hogy a közösséghez tartozás vágya annyira feszítővé válik, hogy az illető egyszerűen leblokkol az éles helyzetekben, miközben agya az átlagnál jóval éberebben és aktívabban reagál minden potenciális veszélyforrásra, felerősítve az önvédelmi reflexeket.
Pulzus HVG