‘Csak lenni a könyvtában’ és ‘nyilvános ismerősség’

Folytatva a Librarian Day by Day anyagának szemlézését… (előző rész: link ) (…) a könyvtár társadalmi értéke gyakran nem a szervezett programokhoz vagy szolgáltatásokhoz kötődik, hanem az alacsony intenzitású, ismétlődő jelenlétben rejlik. Ide tartoznak azok a helyzetek, amikor az emberek “csak” várakoznak, figyelnek, időt töltenek, olvasnak, ülnek vagy egyszerűen mozognak a könyvtári térben. (…) ezek az állapotok nem üresjáratok, hanem éppen ezek teremtik meg annak lehetőségét, hogy a különböző élethelyzetű, társadalmi hátterű és korú emberek konfliktus nélkül legyenek jelen egymás mellett. A könyvtár ebben az értelmezésben elsősorban nem formális közösségépítési mechanizmusok révén hat, hanem az ismétlődő találkozások és a különböző jelenléti módok együtt-tartásán keresztül.

Nyilvános ismerősség (public familiarity) – A szerzők ezt nem közösségként és nem személyes kapcsolatok hálózataként írják le, hanem olyan mindennapi társadalmi állapotként, amely az ismétlődő, alacsony intenzitású együttlétből alakul ki. A nyilvános ismerősség akkor jön létre, amikor az emberek rendszeresen ugyanabban a térben tartózkodnak, felismerik egymást, “ismerős arcokká” válnak, anélkül, hogy beszélgetnének vagy személyes kapcsolatot alakítanának ki. Ez a jelenléti forma nem igényel aktív részvételt vagy elköteleződést: nem szükséges megszólítani a másikat, közös tevékenységben részt venni vagy bármilyen formális kapcsolatot létesíteni. A jelenlét önmagában elegendő ahhoz, hogy az emberek fokozatosan megszokják egymást, és ezáltal csökkenjen az idegenség érzése.

(…) az ilyen ismétlődő, alacsony intenzitású találkozások mérséklik az anonimitást a városi környezetben, csökkentik a társadalmi távolságot különböző csoportok között, és hosszabb távon hozzájárulnak a bizalom kialakulásához, még személyes kapcsolat nélkül is. Ezek a hatások rövid távon nem látványosak és egyéni szinten gyakran észrevétlenek maradnak, ugyanakkor rendszerszinten jelentős szerepet játszanak a városi terek működőképességében és a biztonságérzet kialakulásában. (…) a nyilvános ismerősség nem azonos sem a közösségépítéssel, sem az aktív részvétellel. Nem vezet szükségszerűen személyes kapcsolatokhoz, és nem jár kockázattal a használók számára. Éppen alacsony küszöbű jellege miatt képes tartósan fennmaradni.