2014 óta a “nemzeti olvasás” 12 egymást követő évben szerepel Kína kormányzati munkajelentésében. Kína teljes országos olvasási aránya 2012-től 76,3 százalékról 2024-re 82,1 százalékra nőtt. Ez a szabályozás törvényi úton intézményesíti a nemzeti olvasás meglévő gyakorlatait, tapasztalatait és modelljeit, tisztázva az országos olvasás népszerűsítésének elveit, céljait, feladatait és intézkedéseit – írja a Xinhua hírügynökség.
A szabályozás jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A “nemzeti olvasás” évek óta szlogen, kampány és remény volt, amelyet az oktatók és a kulturális szószólók hangoztattak. Országszerte számos intézkedést tesznek az olvasás mindenki számára történő előmozdítása érdekében. [Kína látványos, reprezentatív könyvtári projektjeiről a világsajtó rendszeresen közöl képeket. Funkciójukról pl. itt írtunk: link ]
A törvények önmagukban azonban nem képesek olvasó nemzetet építeni. A szabályozás katalizátorként szolgál, de az olvasás gyökereinek mélyebbre kell nyúlniuk. A társadalmi légkör, a családi szokások és a személyes motiváció szintén fontos motorjai az olvasási kultúrának. A törvények ajtókat nyithatnak meg és elvárásokat támaszthatnak, de a felfedezés öröme, az esti mese megnyugtató hatása vagy egy új gondolat megértésének izgalma az, ami a kötelezettségből élethosszig tartó szokássá teszi az olvasást.
Ebben az értelemben a szabályozás nyilvános emlékeztetőként is szolgál: a szülők, a tanárok, a közösségek számára, hogy az olvasás nem csupán politika, hanem szeretet és gyakorlat kérdése. Az iskoláknak nemcsak az írástudást, hanem a kíváncsiságot is elő kell mozdítaniuk, a családoknak teret kell teremteniük a közös olvasásra, a közösségek fesztiválok és klubok révén ünnepelhetik a könyveket. A törvény színpadot ad az olvasásnak, de a társadalomnak kell élettel megtöltenie.
Global Times