Mivel a könyvtárak és az egyházak is veszítenek tagságukból, emellett szervezeti kultúrájukban is több hasonlóság fedezhető fel, ezért érdemes figyelni, milyen helyzetértékelést és jövőre vonatkozó intézkedéseket terveznek. “A legjobb védekezés a feltámadás” – írja Kitelepítés című kötetében Visky András író, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár, színházi teoretikus. Reformátusként, egyházára tekintve nyilatkozza: “a szép 17. századi Bocskai-divat, ez nem a hagyományainknak a tisztelete, hanem inkább fetisizálása. Ráadásul mind-mind azt üzeni, hogy a hit valahol a múltban van. Amennyiben azonban a hit csak a múltban volna, akkor aligha létezik. A protestantizmusnak ez a hatalmi reprezentáció elképesztően rosszul áll. … A papi palást, az intézmény, a cím nem az abroncs, ami összetartja a hordót? S ami nélkül szétesne a hordó, kifolyna a bor? … Úgy tűnik olykor, hogy ezek az abroncsok csaknem üres hordót tartanak össze. …”
Mint az író mondja: magyar nyelvterületen végbement reformáció sokszor elsősorban nem spirituális, hanem politikai átalakulás volt. Nálunk a protestáns ortodoxia szelleme uralkodik. Ez abból is látszik, hogy az “akié a föld, azé a vallás”. … a fiatalokkal dialógusban élve érzem át igazán, mennyire reménytelenül 19. századi az egyház által használt nyelv. … Már a görög tragédia is felismerte, hogy a perifériából érthetjük meg a centrumot.
A hagyományba nem illő felvetésekkel kapcsolatban megjegyzi: – A blaszfémia története elválaszthatatlan az egyház megújulása történetétől. A Názáreti Jézust a blaszfémia vádjával feszítették keresztre. … Az egyházra a legnagyobb fenyegetést nem az ateisták, hanem a vallásoskodó ájtatosak jelentik, akik az alávetettségben érzik biztonságban magukat – ezt nyilatkoztatja ki a Jelenések könyve.
Válasz Online