Az 1980-as évektől a jóléti állam neoliberális átalakulásában a hangsúly a személyes szabadságra és felelősségvállalásra helyeződött, amiben a szülők mindinkább a gyermekeik jövőbeli sikerének felelőseként értelmeződnek. Így született meg a gyerek társadalmi, érzelmi és kognitív tőkéjének maximalizálását célul kitűző intenzív szülőség kifejezés, amit kizárólag gyerekközpontú, de szakértők által irányított, érzelmileg kimerítő, sok munkával járó és anyagilag is megterhelő módon lehet csak elérni.
“Miközben felhajták a létező legjobb óvodát és iskolát, egy intenzív szülő minden pillanatban azt nézi, hogy egy egyszerű döntés, hogy mit játszik a gyerekével, hány órát alszik, hogyan szoptatja, tehát állandóan azon görcsöl, hogy ez milyen hatással lesz később a gyerek boldogságára, boldogulására, mentális és lelki fejlődésére” – mondta Szőke Alexandra szociálantropológus, az ELTE KRTK Regionális Kutatások Intézetének kutatója.
Mindezt tetézi, hogy az internet és a közösségi média terjedésével nagyon sokféle információ vált elérhetővé, tehát a mai anyáknak nemcsak Benjamin Spock vagy Vekerdy Tamás gyereknevelési könyvei állnak rendelkezésre, és nemcsak a védőnőtől lehet megtudni a sikeres szoptatás titkát, hanem rengeteg szakembertől vagy éppen önjelölt, főleg anyákból lett gyereknevelési influenszerektől is kaphatunk az anyaságra vonatkozó tanácsokat. Szőke Alexandra szociálantropológus, az ELTE KRTK Regionális Kutatások Intézetének kutatója szerint “az persze kérdéses, hogy ezek mennyire felelnek meg a szakmai standardoknak, de az biztos, hogy egy egész kiterjedt piaca lett a gyereknevelési szolgáltatásoknak, amik között iszonyatosan bonyolult kiigazodni, mert az egyik azt mondja, hogy a gyereknek az a legjobb, ha addig alszol vele, ameddig csak ő igényli, akár 8-10 éves koráig, a másik szerint meg az első pillanattól kezdve aludjon külön, mert a jövőbeni boldogulásnak ez lesz az ára”.
Qubit (részben előfizetéses tartalom)