Mikor és hogyan indult az ArchDaily? – Persze, egyetemi könyvtárból

A semmiből építettek milliós, globális közösséget, és ma is formálják, hogyan érdemes gondolkozni az építészetről. Milyen lesz a jövő városa, hogyan nyernek teret a természetes anyagok és honnan érdemes várni az innovációt? Exkluzív interjú az ArchDaily társalapítójával, David Basulto-val.

“… Egy idő után rájöttem, hogy építészként nagyon fontos a tudáshoz és információhoz való hozzáférés, hogy lássuk, mi történik a világban. Az egyetemi könyvtár volt az a hely, ahol a legtöbb időt töltöttem. Ott olvastam modern és kortárs építészekről, elméletekről, szkenneltem a könyveket, gyűjtöttem az oldalakat. Aztán észrevettem, hogy az új magazinok Olaszországból vagy az Egyesült Államokból érkeznek, és amikor megnéztem a kiadási dátumot, azt láttam, hogy már egy éve megjelentek. Nehéz volt időben hozzájuk jutni, és mivel drágák voltak, maximum évente egy könyvet tudtam volna megvenni.

Szerencsém volt viszont, hogy mindig érdekelt a számítástechnika és az internet. Felfedeztem a blogokat, és elkezdtem írni technológiai blogokra. Az egyik ilyen bloghálózat később a legnagyobb spanyol nyelvű lett. Egyik nap a későbbi alapítótársam, David Assael – aki épp várostervezést tanult – odajött hozzám, és azt mondta: ‘Látom, hogy érdekelnek a blogok és a technológia. Szerintem az információ segítségével javítani lehetne a városok életminőségén.’ Ez elsőre elég elvontnak és merésznek tűnt. Hogyan lehetne információval városokat jobbá tenni? De később megértettem, mit értett ezalatt.

Ha az építészek jobban hozzáférnek az információhoz, jobb projekteket hozhatnak létre, jobb építészetet, ez mindenkinek jó. Ugyanez igaz a döntéshozókra: politikusokra, fejlesztőkre, akik ha jó példákat látnak, jobb döntéseket hozhatnak. A gondolat tehát az volt: ha sok információt szabadon elérhetővé teszünk online, az hatással lehet a világra.”

Hírforrás:
Forbes