Mint oly sok esetben, a szakma véleménye ezúttal sem feltétlenül vág egybe a közönségével. Legalábbis ennek apró jele lehet egy amerikai kísérlet. Tavaly a Pittsburghi Egyetem két kutatója versek értékelésére kért meg alkalmi versolvasókat. Az eredmény: az MI által írott költemények népszerűbbnek – mondhatnánk úgy is: fogyaszthatóbbnak – bizonyultak. Sőt az igazi műalkotások közül feltűnően sokat véltek gépi szövegnek, egyszerűen azért, mert a mélyebb értelmű verseket nem értették. Ez megtévesztette őket olyan klasszikusok esetében is, mint Byron, de így jártak modern költők is, mint például Allen Ginsberg. Az összehasonlítás azon alapult, hogy a kiválasztott angol és amerikai szerzők saját művei mellé az MI ugyanazoknak a poétáknak a stílusában gyártott egy hasonló adag – de ezek szerint eltérő minőségű – költeményt. A kísérlet tanulsága az is, hogy az átlagolvasó nem igazán képes megkülönböztetni az MI, illetve a valódi szerzők által írt verseket.
Regények esetében nem ez a helyzet – legalábbis egyelőre. Az amerikai kutatópáros egyik tagja, Brian Porter úgy tudja, a nagy nyelvi modellek (ezek állnak az ismert csevegőrobotok, köztük a ChatGPT hátterében) most még nem támaszkodhatnak akkora számítógépes kapacitásra, amely hosszú irodalmi szövegek alkotására tenné őket képessé. Ez persze csak idő és hatékonyságnövelés kérdése lehet.
Más irányból közelítve jut hasonló következtetésre Szabó Tibor Benjámin, a HVG Könyvek kiadóvezetője. A nagy német gondolkodónak, Hegelnek arra a felismerésére hivatkozik, amely szerint ha valaki ír egy szöveget, más emberek meg elolvassák, az létrehoz egy speciális típusú, öntudattal rendelkező gondolatot is. A fontos kérdés tehát az, hogy ez a hegeli szellem tud-e közlekedni az MI által gyártott szövegeken keresztül. Most úgy látszik, hogy nem. Ahogyan a fordítást segítő programok fejlődése ellenére is azt tapasztalják egyelőre a kiadói szerkesztők, hogy a gép “gondolkodása” más, mint az emberé. Ez szépirodalmi művek átültetésekor ötlik szembe, vagyis a gép egyelőre nem pótolja a műfordítót.
HVG (29. sz.) / térítéses tartalom