A [múlt] kedd éjjel benyújtott átláthatósági törvénycsomag időzítése mögött minden bizonnyal ott állnak a kormány hatalomtechnikai számításai. … Orbán Viktor legalább harminc éve kételkedik a szabad nyilvánosság és a civil társadalom étoszában; vagyis legalább azóta politikai kockázatként vagy akadályként tekint a független és autonóm önszerveződésekre. (1996-ban készült az emlékezetes interjú vele Friderikusz Sándornál például, ahol a médiát simán a legveszélyesebb dologként emlegette a világon.) Pedig sokat tud róluk – még szakdolgozatát is a szocialista társadalmak önszerveződési próbálkozásairól, közelebbről a lengyel Szolidaritásról írta. … Amikor 1994-ben alig 7 százalékot szereztek a választásokon – azután, hogy a ciklus derekán még a legnépszerűbb pártnak mérték őket a kutatók -, a letaglózott pártvezetés meg volt győződve arról, hogy a posztkommunista sajtó rosszindulata miatt buktak el. A tanulság az volt, hogy a sajtó ellenében nem lehet nyerni. Előbb-utóbb kell saját.
A Simicska-leszámolással a folyamat felgyorsult: következő ciklusban bezáratta a Népszabadságot, megszerezte a komplett megyei lappiacot, vazallussá tett több befolyásos ellenzéki médiumot is … . Beszántották a Figyelőt, az ingyenes utcai lapok piacát, maguk alá darálták a Mandinert, a Nemzeti Sportot és a bulvársajtó meghatározó részét is.
A propagandamédia visszatérően “független-objektívként” gúnyolta az újságírókat – utalva arra, hogy nincs, nem létezhet valódi függetlenség, egy újságírónak is szükségszerűen valamilyen érdekeket kell szolgálnia. Akár egy párt beosztottjaként vagy még inkább egy nemzetközi hálózat részeként. … Sosem hittek abban, hogy autonóm emberek kutatják a sajtóban az igazságot. Orbán ezért sem ad interjút független lapoknak hosszú ideje. Ez az orosz mintára zajló folyamat 2023 végén a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállításával tetőzött, amit a “guruló dollárokkal” és a “dollármédia” hazug narratíváival vezetett fel a kormányzati kommunikáció. … Kezdetben a hivatalt az öncenzúra eszközének szánták – a szuverenitásvédelmi törvény zavaros és nehezen azonosítható fogalmai egyaránt erre utaltak. Aztán Orbán tavaly év végével fenyegetőzni kezdett: előbb csak kisöpréssel, nagytakarítással, poloskázással – aztán, ha nem is húsvét előtt, de végül élesítette a legújabb fegyverét. A most benyújtott módosítással újabb szintet lép a hatalom, amely érzékelhetően aszerint gyorsítja ezt a folyamatot, hogy épp mennyire érzi magát politikai biztonságban. Ez alapján úgy tűnhet, hogy egyre kevésbé.
A tervezett szabályozás lényege kérdés-felelet formájában: link
444