A MKE debreceni vándorgyűlésének KIT-szekcióján hasznos könyvtári gyakorlat is el fog hangzani a Los Angeles Közkönyvtár igazgatójától. – Itt (folytatva link korábbi hírünket) a munkatársak felhatalmazásáról is olvashatunk.
– Egy másik lecke, amelyet Szabo felmutat egy LAPL méretű rendszer vezetése során, hogy felismeri azt, hogy vezetőként elszigetelődhet: “Mivel olyan nagyok vagyunk, mindent kitaláltunk – itt is van és ott is van szakértőnk -, ezért könnyebben elveszíthetjük belső kapcsolatainkat.”
A kis Robinson Public Library Districtben eltöltött idő alatt – emlékszik vissza – nem érezte magát a könyvtárak nagyobb állami vagy regionális közösség részének. Nos, “Fontos, hogy a miénkhez hasonló nagy rendszerek kifelé forduljanak, ne csak azért, hogy megosszák, amit csinálunk és amink van, hanem valóban, valóban tanuljunk másoktól” – mondja Szabo. Ebbe beletartozik a munkatársak konferenciákra küldése, bátorítás a különféle egyesületekben való részvételre, valamint a szervezeten belül mindenkit felhatalmazni arra, hogy a szakmai összejövetelektől a polgármesteri hivatalig különböző körülmények között mesélje el a könyvtár történetét.
“John mindig azt mondta, nem vagyunk túl nagyok ahhoz, hogy tanuljunk másoktól” – mondja Pena. “Nagyszerű dolgokat csinálunk, de sok minden történik, és részt kell vennünk a beszélgetésben. Figyelnünk kell arra, mi történik közösségeinkben, más közösségekben, és tanulnunk kell egymástól, és meg kell osztanunk egymással.”
“A szociális munkások általában nem kapnak reflektorfényt. Mi a háttérben tesszük a dolgunkat – és ez rendben van, mert ez a területtel együtt jár” – mondja Edna Osepans, szociális munkás. “De itt, az LAPL-nél a munkánk elismerést vált ki. Úgy érzem, nagyon megbecsülnek, és azt hiszem, ez Szabotól származik. Nagyon megbízik bennünk, hatalmat és döntési szabadságot ad nekem, ami óriási. Ez nem csak a támogatókra, hanem a személyzetre és a rendszer egészére is pozitív hatással lesz. Ez a szervezeten lecsorgó hatás tőle származik.” (ref.: MG)
Library Journal