Evidenciákról ritkán szoktunk beszélni. Sokkal inkább olyan dolgokról szólunk például, amelyek meglepnek, amely dolgokat el szeretnénk érni. Így – áttételesen – az is rólunk szól, ami nem rólunk szól. Rajtunk áll, hogy olvashatjuk-e ilyen, önismereti szemüveggel a 24.hu Oodiról szóló cikkét. Nézzünk mondatokat belőle… (MG)
– Ki az Oodiba belép, felejtsen el mindent, amit addig a könyvtárakról gondolt.
– …a könyvtárakról alkotott általános prekoncepciók is: a könyvek olyan szentélye ez, ahol illik csöndben maradni, és némán csodálni az égig érő könyvespolcok hosszú sorát.
Helsinki egyik legfontosabb és legzsúfoltabb látványossága
– … az Oodi hitvallása éppen az, hogy társadalmi rangtól, nemtől, bármiféle irányultságtól függetlenül bárki jöhet. Mindenkit szívesen látunk az Oodiban, az egyenlőség a könyvtár legfontosabb értéke az önkifejezés szabadsága mellett. Mindenkit várunk: üzletembereket, kisgyerekes családokat, diákokat és hajléktalanokat, azon vagyunk, hogy mindenki számára megfelelő szolgáltatást nyújtsunk.
– Sokat elmond egy országról, hogy függetlenségének megünneplését nem emlékérmék kibocsátásával és nagyszabású rendezvényekkel ünnepli, hanem egy szuperkönyvtárral lepi meg saját magát.
– Az ötletelési folyamat teljesen nyílt volt, a könyvtár megálmodásának számtalan fázisába vonták be a helyieket.
– A könyvtár tervezése során elsődleges szempont volt, hogy az épület lehetőleg nulla energiaigényű legyen, helyi anyagokat használjanak fel hozzá, illeszkedjen a városképbe, és otthonos közösségi teret biztosítson a látogatóknak.
– … elhelyezkedése azért is szimbolikus, mert a kormány és a nyilvánosság közötti kapcsolatot is jelképezi.
– Az épület egy hatalmas hajót formáz, egy első blikkre fából és üvegből álló épületmonstrumot, amely mégis kecses, nem nyomja agyon monumentalitásával a teret.
24.hu