(Egy éve írtuk.) A könyvtárpolitika, a könyvtári programok és szolgáltatások fejlesztése mögött a hagyományos modellben kizárólag a könyvtári alkalmazottak kreativitása és szellemi erői állnak.
A szolgáltatások a könyvtár, a könyvtárosok és az intézményi prioritások és az igények (szinte kizárólagos) figyelembevételét tükrözik, az értékelésük pedig egy “házon belüli” tevékenység, amelynek fő eszközei a részvételi statisztikák, a kitöltött kérdőívek és a forgalmi statisztikák.
Ezek az értékelési eszközök nem jelzik azonban a közösség valódi, őszinte, átgondolt reflexióit a könyvtár működésével, a szolgáltatásokkal, a programokkal kapcsolatban.
A közösségvezérelt szolgáltatásfejlesztés ezzel szemben a közösséggel való együttműködésre fókuszál: a kapcsolatok és a partnerségek kiépítése, különösen a konzultáció a közösséggel – ez utóbbi ugyanis a modell alapja.
A közösség szükségleteinek megértése és kezelése, ahogyan ő artikulálja és priorizálja azokat, alapvető fontosságú minden fejlesztéshez.
A közösségvezérelt megközelítés azt biztosítja, hogy a nem könyvtárhasználók, illetve a társadalmilag kirekesztett közösségi tagok ugyanúgy reprezentálva legyenek a könyvtári tervezés, a szolgáltatások és a működésfejlesztés tekintetében, mint a könyvtári tagok és a közösség fő sodrába tartozó emberek.
A demográfiai trendek és a könyvtárhasználat összefüggéseinek megértése a közösségvezérelt modellben is fontos, mert segítik a könyvtárosokat abban, hogy jobban megértsék a helyi közösség gazdasági, pénzügyi helyzetét, s meglássák, kik azok, akik nem jelennek meg a könyvtári statisztikákban és a felmérések adataiban.
A hagyományos módszerekkel őket nem lehet elérni és nem lehet megkérdezni sem.
Az egyetlen működő módszer, ha a könyvtáros a könyvtárból kilépve az ő közegükben találkozik a közösség tagjaival, ahol jól érzik magukat.
Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2019/1.