Az objektív analízisekben és – minden irónia nélkül – országjobbításban érdekelt Egyensúly Intézet (EI) elemzést és szakpolitikai javaslatcsomagot tett közzé Hogyan legyen versenyképesebb a magyar kultúra? címmel.
Kinek szól a jelentés? A jelenlegi kormányzatnak ugyanis láthatóan tökéletesen megfelel az, ami most van. Bár a Csák János (és Demeter Szilárd) nevével fémjelzett, készülő kulturális törvény is a hatékonyságot növelné, Csák is a versenyképességről beszélt, Demeter is rendre az elaprózott és “párhuzamos” finanszírozási rendszereket kárhoztatta (miközben a Fidesz-kormányzat hozta létre a legtöbb párhuzamos intézményt), de ezt eszelős mértékű centralizációval képzelik el orvosolni. Ez biztosan ellenkező eredményt hoz majd, a nagy piramis nem lesz sem olcsóbb, sem hatékonyabb, sem jobb színvonalú (elég a KLIK példáját felhozni), de egy szempontból tökéletes lesz: ez a kontroll, a cenzúra szempontja. A NER egyszerűen nem akar másfajta kultúrát, nem nemzetközi kontextusok érdeklik, hanem a hazai kézben tartása. Itt nem dán filmfinanszírozás lesz, hanem Most vagy soha, meg Vidnyánszky-film. Teljesen mindegy, hogy versenyképes-e a nemzetközi porondon.
A NER-ben a kultúra soft power, de befelé: leginkább legitimációs eszköz, amellyel közvetíthetők a központi narratívák. Semmiképp sem kritikus, autonóm alkotói gyakorlatok összessége. Nincs olyan, hogy NER-kultúra, csupán politikai felhasználásra előállított kultúra van: a tömegeknek cirkuszt adni, a lojális, főleg idős, férfi művészeknek életjáradékot, az aktív, rendszerhű művészeknek (amúgy alig van már ilyen) pedig milliárdokat, és cserébe neutrális, depolitizált, kritikamentes, optimista kulturális termelést várni el.
Qubit