Ezektől váltak sikeres könyvtárvezetővé Amerikában (olvasóink szavazatára)

Az Amerikai Könyvtári Szövetség (ALA) Konferenciáján Cindy Hohl (az ALA megválasztott elnöke, Kansas City Közkönyvtár stratégiai elemző és operatív igazgatója) neves könyvtárvezetőkkel beszélgetett.

Sonia Alcántara-Antoine (Baltimore Megyei Közkönyvtár vezérigazgatója): könyvtárvezetőnek lenni nem mindig lenyűgöző címet, nagy irodát vagy a legmagasabb diplomát jelenti. A vezetés az, hogy biztosítsuk, hogy az emberek a helyes dolgokat csinálják. Szerinte bárki, bárhol, bárhonnan vezethet, ha van tekintélye és képes összehozni a kollégákat.

Tanika Barnes (atlantai Georgia Állami Egyetem könyvtárának link Perimeter Library Services) dékánhelyettese a nehéz döntések meghozatalával kapcsolatos kihívásokról beszélt. Ilyen pl. a költségvetés és a személyi állomány. Ezek kapcsán megtanulta: nem baj, ha azt mondja, hogy “nem tudom”, és időt szán arra, hogy konzultáljon a munkatársakkal.

Cindy Hohl elmondta, hogy ha könyvtárvezetésre vagyunk hivatottak, akkor arra is, hogy szolgáljunk. Ezt a lehetőséget mindannyian megadhatjuk egymásnak nap mint nap. Számára a könyvtárosi munka egy második karrier. Korábbi marketinges szakemberként megjegyezte, hogy mind szakmailag, mind emberileg fontos célt keresnünk, még akkor is, ha ehhez új területre kell merészkednünk. A nap végén nem gyűlölhetjük a munkánkat. Az egész énünket bele kell vinnünk abba. Ezt szándékosan kell tennünk, s akkor nem kell félnünk.

Alcántara-Antoine: karrierje kezdetén súlyos imposztor-szindrómában szenvedett. Úgy érezte, hogy nincs a helyén a vezetői pozíciókban afro-latin nőként és első generációs amerikaiként. Mentorok és a körülötte levő más vezetők bátorítására szerzett önbizalmat és tudta megfogalmazni egyedi vízióját. Így kijutott a saját zsákutcájából; karrierje beindult. (Ref.: Szabó Eszter)