Az Amerikai Könyvtári Szövetség (ALA) Konferenciáján Cindy Hohl (az ALA megválasztott elnöke, Kansas City Közkönyvtár stratégiai elemző és operatív igazgatója) neves könyvtárvezetőkkel beszélgetett.
Sonia Alcántara-Antoine (Baltimore Megyei Közkönyvtár vezérigazgatója): könyvtárvezetőnek lenni nem mindig lenyűgöző címet, nagy irodát vagy a legmagasabb diplomát jelenti. A vezetés az, hogy biztosítsuk, hogy az emberek a helyes dolgokat csinálják. Szerinte bárki, bárhol, bárhonnan vezethet, ha van tekintélye és képes összehozni a kollégákat.
Tanika Barnes (atlantai Georgia Állami Egyetem könyvtárának link Perimeter Library Services) dékánhelyettese a nehéz döntések meghozatalával kapcsolatos kihívásokról beszélt. Ilyen pl. a költségvetés és a személyi állomány. Ezek kapcsán megtanulta: nem baj, ha azt mondja, hogy “nem tudom”, és időt szán arra, hogy konzultáljon a munkatársakkal.
Cindy Hohl elmondta, hogy ha könyvtárvezetésre vagyunk hivatottak, akkor arra is, hogy szolgáljunk. Ezt a lehetőséget mindannyian megadhatjuk egymásnak nap mint nap. Számára a könyvtárosi munka egy második karrier. Korábbi marketinges szakemberként megjegyezte, hogy mind szakmailag, mind emberileg fontos célt keresnünk, még akkor is, ha ehhez új területre kell merészkednünk. A nap végén nem gyűlölhetjük a munkánkat. Az egész énünket bele kell vinnünk abba. Ezt szándékosan kell tennünk, s akkor nem kell félnünk.
Alcántara-Antoine: karrierje kezdetén súlyos imposztor-szindrómában szenvedett. Úgy érezte, hogy nincs a helyén a vezetői pozíciókban afro-latin nőként és első generációs amerikaiként. Mentorok és a körülötte levő más vezetők bátorítására szerzett önbizalmat és tudta megfogalmazni egyedi vízióját. Így kijutott a saját zsákutcájából; karrierje beindult. (Ref.: Szabó Eszter)
American Libraries Magazine