HVG: Részt vett a WHO szexuális felvilágosító programjának magyarra fordításában. Mennyire van most lehetőség az iskolákba vinni ezt a programot?
Rozs Erika, szexuálpszichológus: Semennyire, elég szomorú helyzetben vagyunk. Általános iskolás gyerekek szüleinek privát felvilágosítást tartok arról, hogyan kezeljenek bizonyos helyzeteket, például a gyerekeik internethasználatával, a gyerekek közötti interakciókkal kapcsolatban. Itt ülnek nálam a szülők tízen, tizenketten, és saját zsebből fizetnek azért, ami akár az iskolában is megtörténhetne.
– Kamasz lányai vannak. Az ő nevelésükben előny vagy hátrány, hogy az átlagos szülőknél jóval többet tud a mai tinédzserek szexuális szokásairól?
RE: Egyfelől öröm, másfelől átok. A lányaim a WHO által javasolt lépések szerint kaptak felvilágosítást, ezért az általános iskolában a korosztályuknál többet tudtak, előfordult, hogy ők világosították fel az osztálytársaikat. Ebből adódtak érdekes helyzetek. Az egyik lányom például szólt, amikor egy tízéves kisfiú csoportszexet mutatott a mobilján a többi gyereknek. A lányom tudta, hogy ilyenkor azonnal jelezni kell az anyjának.
– Az LMBTQ-emberek elleni propaganda hogyan csapódik le az ön praxisában?
RE: Úgy, hogy például nem merek könyvet írni, mert cenzúráznom kellene magamat. Nem írhatnám bele, hogy vannak nem heteroszexuális párok is, és nekik is van szexuális életük, problémáik. Ha ezt is beleírom, akkor talán ki sem adják. Egyik kolléganőmnek mostanában jelent meg könyve, amiből ki kellett vennie több mint ötven, a melegekre vonatkozó oldalt. Másfelől egyre több meleg kliensemtől hallom, hogy el akar menni az országból.
HVG (2. sz.) / térítéses tartalom