Bár nem nehéz bizonyítani (ld. pl.: link ), hogy a kelleténél nagyobb kínálat éppenhogy visszaveszi a keresletet. Kevés hazai könyvtár engedheti meg magának az IFLA által is javasolt egy lakosra 2 dokumentum arány annak ellenére, hogy a felhizlalt állománnyal saját forgalmukat csökkentik. (MG)
A legtöbb helyzetben az ösztönös választást kedveljük, mert azt gondoljuk, hogy minél több a választási lehetőségünk, azaz opcióink van, annál jobb a helyzetben vagyunk. Ez is egy olyan tulajdonság, amiben sok élőlénnyel osztozunk, így evolúciós előnyei lehetnek.
A patkányok azt az alagutat választják, amiben van elágazás – akkor is, ha nem gyorsabb. A galambok és majmok pedig a több gomb lehetőségét részesítik előnyben – még akkor is, ha nem kötődik konkrét előnyhöz. A választás azonban kétélű fegyver: a választási lehetőségek növekedésével egyre nehezebben választunk, és egyre kevésbé vagyunk megelégedve választásainkkal. Egy kísérletben például azok, akik hazavihettek egy képet, és megváltoztathatták az erre vonatkozó döntésüket, kevésbé voltak elégedettek a választott képpel, mint azok, akiknek a döntése visszafordíthatatlan volt.
A megváltoztathatatlan döntésekhez valójában érzelmileg könnyebben hozzászokik az ember. Ehhez képest ma olyan kulturális és technikai környezetben élünk, amiben naponta több mint 200 döntést kell meghoznunk, majd racionálisan megindokolnunk, és ez pedig a megbánás és a szorongás melegágya – ráadásul erodálja a jelenlét szociális alapjait. Roland Paulsen szerint részben erre vezethető vissza a szorongásos zavarok nagyívű felfutása, amitől – minden ilyen diagnózist összevonva – az európaiak harmada szenved élete során.
Új Egyenlőség