… Szerintem a magyar társadalom is úgy gondolja, hogy mindenért meg kell fizetnie valakinek, és a lehető legszigorúbban büntessünk meg mindenkit és rohadjon meg a börtönben. Ebben nagy szerepet játszik a szűklátókörűség.
Milyen munkád volt?
– Zsuzsa, aki középiskolai tanár volt: Végig dolgoztam, egy ideig például könyvtáros voltam. A Covid előtti időkből megmaradt a mozgókönyvtár, ami úgy működött, hogy egy héten egyszer cipeltük fel egy-egy szintre a nehéz ládákban a könyveket. Próbáltam kitalálni, ki mit olvasna szívesen. A felügyelet sürgetése mellett osztottuk szét a köteteket: – Na mozogjanak már, adjon neki egy képeskönyvet, nem látja, hogy nem tud olvasni? – Adja azt, ami a jobb kezében van, haladjon, haladjon!
Mélységesen degradáló a személyzet.
A fél fizetésemet levonták, így 6-7000 Ft-ot kerestem egy hónapban, ami szinte semmire nem volt elég.
A családom támogatott anyagilag ezen felül.
Az egészségügyi ellátásból mit tapasztaltál?
– Egyszer a felügyelet észrevette, hogy a csípőkopásom és a sok cipekedés miatt alig bírok járni, és indítványozták, hogy “az eü-t vegyem irányba”.
Az ottani orvost számtalanszor feljelentették már. Amikor bemegy hozzá valaki és köszön, akkor az a stílus, hogy ráüvölt: “Ki engedte meg, hogy megszólaljon?!”
Aztán pedig megkérdezi “Mije fáj?” és elmondom, hogy mim fáj. “Amikor bűnözött, nem fájt?” Viszont amikor mondtam neki, hogy csak fájdalomcsillapítót szeretnék, hogy tudjam folytatni a munkát, mert ezzel is szeretném jóvátenni a bűneimet, akkor nagyon elégedett volt.
444