Úgy érzed néha: a könyvtáros szakma évtizedek óta nem tud igazán előre lépni elismertségben, nincs teljesítményemelkedés és tényleges innováció? Davis Epstein Sokoldalúság c. könyve jó eséllyel fontos okra mutat rá: a szakmában lévő kórosan kevés idegen gondolatra. (MG)
Elismert szakembereknek – minél többet dolgoznak az adott szakterületen – gyakran beszűkül a látókörük. Például magasan specializált egészségügyi dolgozókra is jellemző a “ha csak kalapácsod van, mindent szögnek nézel” gondolat. E tanulmány szerint egy szívbetegnek nagyobbak a túlélési esélyei, ha egy kardiológuskonferencia ideje alatt kerülnek be a kórházba (azaz: amikor ezek a szakorvosok ezrével hiányoznak az ellátásból), mert kisebb a valószínűsége, hogy kétséges kimenetelű beavatkozásoknak vetik alá őket.
A természetes döntéshozás (naturalistic decision making) szakértője, Gary Klen szerint a különböző területek kiválóságainak közös vonása, hogy ösztönösen felismerik az ismétlődő mintákat. Ám Daniel Kahneman szerint (pszichológus, 2002-ben közgazdasági Nobel-emlékdíjas) a tapasztalat egyáltalán nem segít a hatékony döntéshozatalban. Sőt, gyakran elbizakodottsághoz vezet. A tapasztalati alapú, ösztönös mintafelismerés – Robin Hogarth elnevezésével – “barátságos tanulási környezetben” eredményes. Mostoha tanulási környezetben a szabályok gyakran nem egyértelműek, nem teljeskörűek, nem biztos, hogy vannak ismétlődő minták, a visszajelzés gyakran késleltetett, pontatlan.
– Summa: a minőség érdekében érdemes olyan szakemberek véleményét bevonni a könyvtári döntéshozatalba, akik más szak-, földrajzi és kulturális területeken szocializálódtak. (MG)
Epstein, David: Sokoldalúság, HVG, 2021, p. 6-29