Február elsejétől tölti be a kulturális államtitkári pozíciót. Závogyán Magdolna története a népművelők legkisebb királylányának meséje, akinek erős pártfogók egyengették pályáját. A szálak Lakitelekre vezetnek. – Írja a Magyar Narancs
Mostani megbízását többen azzal magyarázzák, hogy az elődje által hagyott előadóművészeti káoszt kell felszámolnia, s érkezése előszele lehet a nagy kulturális intézményrendszerek (könyvtárak, levéltárak) átalakításának, sőt kiszervezésének is. Már helyettes államtitkári időszakában megpróbálkozott egyszer az 5000 fő alatti települések könyvtárainak NMI-be integrálásával, de e törekvését akkor nem koronázta siker. Meglehet, Závogyánnak – ha mint szakmát máig nem feltétlen tanulta is ki – mindenképpen több köze van a kultúrához, mint a korábbi államtitkároknak, Feketének és Hoppálnak. Az ő érkezésükkor csak annyit lehetett tudni, hogy épp egy újabb Vidnyányszky-korszak köszönt be, vagy a Demeter-érának hajnalodik. (Ma épp olyan a csillagzat, hogy előbbi nem remélhet erős támogatást, utóbbi ötleteit viszont nem egyszer karolta már föl Závogyán.)
Závogyán mindig is megosztó személyiség volt – de minél közelebbi munkatársa volt egy-egy forrásunk, teljesítményét annál kevésbé jellemezte elismerő szavakkal. Kritikájukat elsősorban a barátságtalan stíluson is jóval túlmenő, egészen a kegyetlenségig fokozódó kommunikációval indokolták. Mindez össze is vág krédójával: az ügy fontos, az ember kevésbé. Még úgy is, ha az ügy – a közművelődés közösségiesítése – addig volt fontos, amíg ő megtalálta a helyét benne.
Kapcsolódó: Kosárfonás és tisztogatások – mit intézett az új kulturális államtitkár korábban a közművelődés terén? link
Magyar Narancs, 2023. febr. 23.