Korábban soha nem vezetett arra utam, így csak az autóból vagy a buszból láttam az elsuhanó irányjelző táblát Lakszakállas nevével. Nem tudhattam, hogy a bekötőút Csallóköz egy olyan csodás falujába vezet, ahol a betlehemi házikó évközben nyitott könyvtárként működik, s ahol a könyvtárba tornázni, jógázni, énekelni, beszélgetni járnak az emberek?
Az ötlet tulajdonképpen nem új, hiszen az első utcai könyvszekrények, polcok 1991-ben, Németországban tűntek fel, és azóta számos országban meghonosodtak és népszerűvé váltak. Nálunk is próbálkoztak vele több helyen, de sajnos sokszor a vandálok áldozatává váltak, vagy csak vitték a könyveket, de hozni már nemigen akartak helyettük.
Lakszakállason azonban az igényesen kialakított kis házikó éjjel-nappal várja az olvasás szerelmeseit. “Nem szeretek és nem is tudok tétlenül ülni, így nagyon megviselt, amikor a Covid miatt egyrészt be kellett zárnunk a könyvtárat, másrészt le kellett állítanunk a kulturális szervezeteink működését. Úgy éreztem magam, mintha gúzsba kötöttek volna. Nekifogtam hát a helyi rendezvényeken készített videók digitalizált változatát feltölteni a YouTube-ra (több száz jött össze az évtizedek során), és a könyvtári állományból leírni azokat a könyveket, melyeket már nem kerestek – vagy éppen ellenkezőleg, már “agyonolvastak”.
Az advent és a karácsonyi ünnepek után, amikor elcsomagoltuk a gyönyörűséges betlehemünket, éppen nem volt ember, aki szétszedje a házikót, amit pár éve az ügyeskezű Szuha Imre ácsunkkal csináltattam. Nagyon szomorú és lehangoló látványt nyújtott így, üresen. Akkor jött az ötlet, hogy ha már a könyvtár be van zárva, akkor örömet szerzek az olvasóinknak azzal, hogy kihelyezem oda a kiselejtezett könyveket.”
Új Nő