Mi marad a könyvtári tájékoztatásból a mesterséges intelligencia bevezetése után?

A mesterséges intelligencia (MI, angolul AI) rohamos fejlődéséről legalább a 2010-es évek óta rengeteget hallani, de csak az elmúlt egy-két évben jutottunk el odáig, hogy már a hétköznapi felhasználók is kihasználhatják az algoritmusok és a gigantikus szöveges adatbázisokon tanított nagy nyelvi modellek képességeit. Miközben az internetet meghódították az egyszerű kulcsszavak alapján élethű képeket gyártó algoritmusok (DALL-E 2 link , Midjourney, Stable Diffusion), a nyelvi modellek sztárja kétségkívül az OpenAI nevű kutatócég által fejlesztett, kísértetiesen emberszerű szövegek alkotására is képes GPT-3 lett.

Miközben mindenkit az izgat, hogy az internet szinte teljes tudásanyagát pillanatok alatt kiaknázni képes AI milyen emberi munkákat tesz feleslegessé, egyelőre annyi vált biztossá, hogy az életszerű beszélgetéseket lebonyolító chatbot hosszú távon kiválthatja az internetes keresőmotorokat, hiszen az esetenként nehezen megadható keresési kulcsszavak helyett csak egyszerű kérdéseket kell neki feltenni, amire akár vázlatos formában, akár társalgási nyelvezetben képes választ adni.

Mivel a ChatGPT-ről rövid idő alatt kiderült, hogy a korábban látottaknál sokkal hatékonyabban képes összegezni egy megadott téma legfontosabb elemeit, és további kérdezősködésre akár a részletekbe is belemegy, ráadásul mindezt a kért stílusban teszi (ha akarjuk, verset ír Szókratész tanaiból, ha arra kérjük, pontokba szedi a szociálpszichológia legfőbb irányzatait és azok ismérveit), jogosan merült fel a kérdés, hogy van-e értelme ezentúl fogalmazásokat, esszéket, házi dolgozatokat íratni a diákokkal. Ahogy Corry Wang, a Google kutatója írta Twitteren a ChatGPT-ről: “Valós időben nézzük végig az egyetemi esszék halálát.”

Itt válaszol arra a kérdésre a ChatGPT, hogy van-e jövője a könyvtáraknak: link

Kapcsolódó: Betiltották a ChatGPT használatát a New York-i iskolákban link

Hírforrás:
Qubit