A hatalom koncentrálása számos kellemetlen következménnyel jár: demotiválás, gyengébb minőségű döntés, túlterhelt vezető, kontraszelekció stb. vö.: link . Holch Gábor író, interkulturális tanácsadó podsactban járta körül a témát. (MG)
– Arra oktatjuk az embereket, hogy jól megfontolt elvek, elméletek, szabályok alapján hozzanak saját döntést, mert az gyorsabb. Ha az illető tudja, mik a szabályok, és ezek alapján ott, helyben döntést hoz, az egyszerűbb és gyorsabb, mintha megnézi a helyzetet, azután berádiózik / betelefonál / appon keresztül bejelentkezik a főnökhöz, a főnök meghozza a döntést, és aztán az illető végrehajtja. Egyszerűbb, gyorsabb, rugalmasabb a belső késztetés, akár intézményes szinten is.
Olyan intézményes környezetben, vagy akár egész társadalmakban, ahol arra szoktatják az embereket, hogy a főnök döntsön, ott kialakul egy nagyon kényelmes rendszer majdnem mindenki számára. Kivéve a főnököket, mert az alkalmazott vagy állampolgár számára rendkívül nyugalmas helyzet, hogy “majd a főnök eldönti”. Ha a főnök nem dönt, akkor nincs döntés. Az én dolgom csak az, hogy várjak. A főnök állandóan panaszkodik, hogy “miért én vagyok az egyetlen, aki döntéseket hoz”, és persze szeretné az illető, ha döntési helyzetben a munkatársak, állampolgárok is döntést hozzanak, ugyanakkor a vezetés kiveszi a döntési felelősséget a kezéből. És ez nagyon-nagyon gyorsan, spirálisan vezethet a legrosszabb dolgokhoz. Utána könnyű panaszkodni, hogy a beosztott nem dönt, és arra vár, hogy én, a főnök döntsek. Visszafordítani ezt elég kemény munka.
A szabályrendszereket az emberi természet, illetve az egyéni döntések kordában tartására találjuk ki. Aki már látott ötéves gyereket, az tudja, hogy nem kell megtanítani arra, hogy ha melege van, akkor levegye a kabátját, vagy ha éhes, akkor egyen. Aztán megtanítjuk, hogy ne vedd le a kabátodat, mert például templomban vagyunk és így illik, vagy ne vedd el az ételt, mert nem a tiéd. De arra nem kell megtanítani a gyerekeket, hogy megoldják saját problémáikat.
Viszont ha egyszer rászoktattuk őket, hogy ne oldják meg saját problémájukat, mert majd én megoldom, akkor később ezeket a készségeket újra el kell majd sajátítania. Sajnálatos módon nagyon sok intézményrendszerben ez van. A vezetők olyan szinten magukhoz ragadták a kezdeményezést, meg a döntési felelősséget, hogy kiidegelték az átlag alkalmazottat vagy állampolgárt.
Akik emléksznek a rendszerváltásra, azoknak nem kell elmagyarázni: a tízezer éves, teljesen természetes dolgokat kellett újra megtanulnunk, amikor az ún. átkos rendszer véget ért – fejtette ki Holch Gábor. (A téma meghallgatható: 20’50”-25’50” link )
Új Egyenlőség