Lopakodó cenzúra az iskolai könyvtárakban? Amerikában védenék a demokráciát (olvasóink szavazatára)

Callie Crossley, a színesbőrű közösségek aktuális eseményeivel foglalkozó rádióriporter és újságíró, e cikk szerzője mindig csodálta a közkönyvtárosokat, ám az iskolai könyvtárosok kulcsfontosságúak voltak az életében. Számíthatott a könyvtárosra, hogy megtalálja neki azt a néhány, a feketék történelméről írt könyvet és olyan törtéteket, amelyek fiatal, néger nőkről szóltak, mint amilyen ő volt.
Manapság viszont egyre jobban félnek az iskolai könyvtárosok azon témáktól, amelyeket annak idején neki ajánlottak. Sőt, az ilyen könyvek ellen tiltakozók – többek között szülők, konzervatív politikusok, egyes érdekcsoportok – nem zavarják többé az iskolai könyvtárost az érveikkel. Helyette az iskolát és a könyvtárosokat támadják. Jogot formálnak a könyvtári állomány alakítására. A Wyominghoz hasonló államokban például helyi tisztviselők fenyegetik feljelentéssel az iskolát és a könyvtárosokat az általuk “obszcénnak” tartott könyvek miatt. Azok jelentenek legális veszélyt és gyakorolnak közösségi nyomást a könyvtárosokra, akiket szolgálnak. A támadások célpontja az LMBTQ-s és színesbőrű szerzők identitásról, előítéletről és nemiségről (gender kérdésekről) alkotott megközelítése. A New York Times egyik bestsellere is ilyen, ám az ellenzők megkérdőjelezik annak értékeit.

A Nobel-díjas Toni Morrison regénye a republikánus Glenn Youngkin kampánya miatt már nem ajánlott olvasmány Virginia államban, de a K-12-es osztályokban másutt sem. A cikk szerzője idézi Ray Bradbury híres mondását: “Nem szükséges könyveket égetned ahhoz, hogy elpusztíts egy kultúrát. Elegendő rábírnod az embereket arra, hogy ne olvassák őket.” Szeptemberben, a Tiltott Könyvek Hetében az American Library Association’s Office for Intellectual Freedom (az Amerikai Könyvtárosok Egyesületének Szellemi Szabadságért Hivatala) meghirdette, hogy 60%-kal növelik az olvasási kihívásokat az iskolai és közkönyvtárakban. A könyvtárosok riadót fújtak a politikailag irányított cenzúra miatt. Sokan nyugodt hangnemben elutasították a rájuk gyakorolt nyomást, míg mások beletörődtek. “…Hogyan lehet ilyen alattomos módon aláásni a demokráciát egy olyan társadalomban, amelyik a szabad és kritikus gondolkodására büszke? Álljatok a könyvtárak mellé!” – zárja cikkét a szerző. (Ref.: Szabó Eszter)