Amikor a cenzúráról beszélünk, akkor jellemzően valamilyen állami hivatal jelenik meg a fejünkben, ahol a cikkekből kihúzzák a kellemetlen mondatokat. Pedig a cenzúra jellemzően sokkal sunyibb formában van jelen a mindennapjainkban. A Vígszínház döntése kiváló illusztráció arra, hogy miért vált általánossá ebben az országban a “nem szól szám, nem fáj fejem” szörnyű gyakorlata. (Mérték Médiaelemző Műhely)
Az ügyben csak a vizsgálatok lezárulta után várható bármiféle előrelépés, a színház pedig újra kijelentette: a művész posztjában elhangzott vádak nem állják meg a helyüket.
A Vígszínház társulatának tagja, Wunderlich József a múlt héten hosszú, nyilvános posztot tett közzé a Facebook-on, amiben arról írt, hogy munkáltatója a koronavírus-járvány miatt alapvető óvintézkedéseket sem vezette be, így a társulat tagjai folyamatos veszélynek vannak kitéve. Hamarosan csak ismerősei számára látható gondolatait Rudolf Péter, a színház igazgatója szinte azonnal cáfolta.
A színész később egy másik, a nagy nyilvánosság számára szintén csak rövid ideig látható Facebook-posztot is közzétett, amiben azt állította, egy kolléganője azért nem kapott szerepet, mert nem akart a színpadon vetkőzni.
A hírek szerint Wunderlich később mindkét eset miatt bocsánatot kért kollégáitól, az ügynek azonban volt további következménye: a szerdai előadáson már egy beugrós színész helyettesítette, így felmerült a kérdés, hogy vajon színpadra léphet-e a közeljövőben, illetve az is, hogy milyen jövő vár rá a teátrumnál.