Még ma is hajlamosak vagyunk végtelen polcrendszeren sorakozó kötetek sokaságának látni a könyvtárat, noha a könyvek megőrzése mellett korunkban ezernyi egyéb dolga is van. Hogy miképpen alakult át közösségi térré, tudásközponttá, továbbá hogyan működik manapság egy kreatív könyvtár, arról a picinyke Vasas Könyvtár igazgatóját, Mátraházi Zsuzsát faggattuk.
– Esetünkben komoly előzménye van a közösségi életnek, hiszen a 20. század elején a szakszervezeti mozgalom nemcsak a munkás-olvasóegyletek, munkáskönyvtárak működését tartotta fontosnak, hanem azt is, hogy az ilyen intézmények körül közösség szerveződjön. Persze a közösség ma már egészen mást jelent, és a háttér is változott. Az 1903-ban alapított szakszervezeti könyvtár a rendszerváltás idején alakult át. Akkoriban sok üzem megszűnt, a letéti könyvtárak állománya pedig bekerült a központi Vasas Könyvtárba. Az intézményt azóta alapítvány működteti. Az alapító Vasas Szakszervezeti Szövetség a Magdolna utcai székházában térítésmentesen biztosítja számunkra a helyet, a fűtést, az áramot, a vizet. De ma már a józsefvárosi önkormányzatra is számíthatunk, és különböző pályázatokon is indulunk, hogy az elképzeléseinket meg tudjuk valósítani.
– Gondolom, az olvasói számok és igények is nagyon megváltoztak.
– A Vasas Könyvtárnak a nyolcvanas években közel nyolcezer olvasója volt. Mára gyökeresen átalakult a közönségünk. Közkönyvtárként működünk, bejárnak a környék lakói, fiatalok, egyetemisták és szerencsére gyerekek is. Persze időközben az is megváltozott, ahogy a kultúrával találkozunk. Jellemző, hogy míg a könyvtár helyszíni kulturális rendezvényeire maximum hetvenen férnek be, addig a Facebook-oldalunkon egy-egy esemény híre akár húszezer embert is elér.
Kultúra.hu