Van, hogy könyvtári pályázatok nevesítetten várnak el innovációt, melyet rögzíteni kell a projektdokumentációban is. Az innováció viszont természetesen nem a projektgazda “csettintésére” terem. Viszont a “csettintés” alkalmas az innováció fogalmának tönkretételére.
“Az eredményes tudáskeresések majdnem mindig átlépik a konvencionális szervezetek kereteit, s figyelmen kívül hagyják a hierarchiát” – olvasható a majd 20 éve megjelent Davenport-Prusak Tudásmenedzsment-könyvben.
Ha tehát igazi innovációt akarunk, akkor a “kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát” szemponttal kell megbarátkoznunk.
1. Hierarchikus kultúra: képes-e erre egy erősen hierarchizált szervezeti kultúra képviselője, mely kultúrának jellemzője a hibáktól és tévedésektől való rettegés és azokat eltakarni igyekvés?
2. Túlterheltség érzete: a könyvtárosok többsége – a szociokulturális okokon túl – tart az innovációtól (vö.: link már csak a leterheltség érzete miatt is.
3. Rendszerigazolás gyakorlata – a saját magunk által előidézett kontraszelekció (vö.: link azaz döntéshelyzetben a kipróbáltan gyenge, de legalább ismert személyekre, illetve megoldásokra szavazunk.
4. Minőségirányítás: a folyamatok szabályozásának megvan az értelme a napi munkában, de a fent említett merev szervezetekben tevőlegesen visszafogja a tévedésekkel szükségszerűen együtt járó innovációt, vö.: “elsőre jól” elv.
5. “Nem mi találtuk ki” – Jelentős a szakmai ellenállás a más, főként üzleti területen alkalmazott menedzsment-innovációkkal szemben, mely mögött feltehetően szintén az ismeretlentől való félelem bújhat meg.
Úgy tűnik tehát, hogy a könyvtárak mai magyar berendezkedése szervezetileg aktívan, illetve passzívan, szervezetileg és vezetőkiválasztás szintjén egyaránt gátolja saját megújulását. Így könnyen lehet, hogy a helyzetet jelentős szakmai krízis fogja csak megváltoztatni. (MG)
KIT-információ