Azzal, hogy beléptünk az EU-be, hozzánk csatolták Erdélyt – hangzott a humoros megjegyzés 2004-ben. (Vagy Romániához Magyarországot? – tűnődhetünk a dolgon…) A koronavírus egyebek mellett azt is jelenti, hogy a határon inneni és túli és a magyar nyelvű tartalmak – és most már az elektronikus rendezvények is – a nyelvet értők számára elérhetővé váltak. Angol nyelvű előadásokat eddig is néztünk, hallgattunk. Most nyitottabbakká válhattunk az online-ná vált rendezvényekre. Ugyanannyi erővel vehet részt egy székelyudvarhelyi, budapesti, szabadkai, szombathelyi rendezvényen bárki, akit a felkínált téma érdekel és érti a nyelvet. Radikálisan megnőtt a célcsoport – mégha a gondolkodásunk ehhez nem is alkalmazkodott – egyelőre.
A minap a MIBE klubján link sepsiszentgyörgyi résztvevő is megjelent, ugyanúgy virtuálisan, mint a szarvasi, vagy a pesti kollégák.
Ahogy lenni szokott: a technika előbbre van, mint a gondolkodásunk. (MG)
– A technika valójában eszköz a számunkra, mellyel megvalósíthatjuk elképzeléseinket… A mai helyzet csupán megteremtette a szükségletét az új körülmények felderítésének, felerősítette azt a vágyat, hogy megoldásokat találjunk az elvesztett olvasók / érdeklődők megtalálására. Ezek az utak / csatornák már évek óta a rendelkezésünkre állnak (videóhívások, élő videók indítása, előre rögzített időpontban való bejátszás, élő interaktivitás stb.), nem beszélve a technikákról, melyek ezt kiszolgálják (szélessávú internet, nagy teljesítményű számítógépek, jó minőségű olcsó kamerák, könnyen kezelhető szoftverek stb. Azt hiszem, sok esetben csak a fantáziánk szab határt és nem a technika. És talán még egy dolog: az akarat! Van akaratunk, bátorságunk új dolgokat kipróbálni, vagy nincs? Siránkozunk a múlton, vagy haladunk a korral? (Szőcs Endre, Székelyudvarhely)
KIT-információ