Üzenetet kaptunk Johann Sebastian Bachtól. “Die ganze Welt ist nur ein Hospital” – ezt üzeni Bach a 25-ös kantáta második tételében (az alábbi felvételen 6:38-tól). “Az egész világ csak egy kórház, / ahol megszámlálhatatlanul sok ember, / még a bölcsőben ringó gyermekek is / súlyos betegen fekszenek” – recitálja drámai akkordok fölött a tenor szólista. A kantáta 1723. augusztus 29-én, Lipcsében, a Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnapon szólalt meg először (és Bach életében talán utoljára), a szokott vasárnapi istentisztelet keretében, reggel a Tamás, délután a Miklós templomban.
A 16. század egyik jelentős anatómusa, az olasz Niccolo Massa (1489-1569) azt írja 1540-ben publikált, pestisről szóló könyvében, hogy “sokan pusztán a félelem és a képzelődés nyomán kapják el a pestislázat, ezért is kell jókedvűnek lennünk, […] továbbá rendkívül hasznos, ha dalokat vagy szép hangszeres zenét hallgatunk, zenélünk, vagy halkan éneklünk”. Ugyanerre hívja fel a figyelmet egy néhány évtizeddel későbbi, ugyancsak a pestisről szóló francia tudományos szöveg, Nicolas de Pancel 1581-es munkája is. Ügyeljünk rá a járvány idején, írja, “hogy rendszeresen felfrissítsük lelkünket valamilyen jámbor tevékenységgel. Véleményem szerint erre a legjobb a zene, ha például valaki képes lanton játszani, ahogyan például én.”
Bach 25-ös kantátája ugyanerre a következtésre jut. A komor nyitótételt és a még komorabb, “kórházazós” recitatívót követően a sötét d-mollban írott tenor ária (8:14-től) a járvánnyal szembeni orvosság kereséséről szól, s a bűnnel szembeni valódi orvosságként természetesen a hitet nevezi meg. Az utolsó áriát megelőző recitativóban (12:26-tól) Jézus konkrétan orvosként bukkan fel – “Du Arzt und Helfer aller Kranken” (“Te, minden betegek orvosa és segítője”) -, akihez a beteg gyógyulásért könyörög. A záró C-dúr ária már a remény zenéje: három furulya és az oboákkal kiegészített vonóskar kíséretében szólítja a szoprán az isteni gyógyítót: “Nyisd ki rossz dalaimnak kegyelemmel teljes füledet!” (13:35-től). A zene derűje egyértelműen jelzi, hogy a gyógyítás sikeres lesz, a szövegből pedig kiderül, hogy az orvosság legfontosabb hatóanyaga nem más, mint a zene.
444