A személyes meseolvasás, kedves, ismert személytől – megvan a varázsa 🙂 Ma, szükséghelyzetben számos könyvtár ráugrott a témára, s a kínálatot a többi könyvtáros által látogatott Könyvtárosok csoportban is hirdeti, illetve a Könyvtárak.hu is közreadja.
Arról azonban nincs hír, hogy a szolgáltató könyvtárak együttműködnének, kínálnák-e egymás – eltérő természetű, pl. más mese, vagy más téma – portékáját. Mert ha valami könnyen megosztható, akkor az a virtuális szolgáltatás:
Ti olvastok mesét online, mondjuk Kazincbarcikán, mert abban jók vagytok, mi pedig meghirdetjük felületeinken a mi használóinknak a ti szolgáltatásotokat is. Vagy: mi másik mesét olvasunk, és kölcsönösen felhívjuk egymás kínálatára a figyelmet. Ahogyan ti a mi pl. Sepsiszentgyörgyön közvetített járványregény-olvasásainkat (vö.: Tíz regény, járvány idejére link ). S mind meghirdetjük akár a hódmezővásárhelyi könyvtár gyerekeknek szóló barkácsfoglalkozásait (vö.: link ; link ). Ám úgy tűnik, a forrásmegosztás szintjére – annak ellenére, hogy néhány évtizede már téma – még nem jutottunk el.
Persze, az alaptevékenységeikben megszorult konkurenseink sem restek: virtuális kocsmát rendeznek be pl.: link , építve saját márkájukat.
A szemléletbeli váltás azt jelentené, hogy belátjuk: nem én vagyok egyszerre a legjobb a meseolvasásban, a kézműves foglalkozásban, a munka nélkül maradt fodrászok virtuális klubjának szervezésében, vagy a virtuális zene- (vö.: link ), vagy kocsmaszolgáltatásban. Amit persze a szívünk mélyén rég tudunk. De egymás szolgáltatásának kínálatáig még egy mentális lépésre van szükségünk – hogy ezzel is megemeljük saját kínálatunk szintjét. (MG)
KIT-információ