A verbális erőszak az inkompetencia jele – főnök, tanár, pap, szülő esetében egyaránt. Bizonyítja, hogy alkalmazója nem képes elképzelését tárgyalásos úton, erő alkalmazása nélkül elérni. Az ilyen vezető hatalma döntően pozíciójából fakad (a hatalom további forrásai lehetnek pl.: pénztőke, tudástőke, szeretet). Magam is megtapasztaltam a verbális erőszakot könyvtárban dolgozva. Egyszer pl. igazgatói utasítás kapcsán szakmai kérdést feltéve ugyanazt a szöveget kaptam, csak néhány fokkal nagyobb hangerővel. Bizonyítva az indoklásra való képtelenséget. A helyzet cikkfordításra inspirált: “Hogyan keserítsük meg beosztottaink életét? – Rövid útmutató a demotivációhoz” link , mely önérzetet adó, intézményen kívüli sikert is hozó élmény volt. A mérgező könyvtár gondja persze kezelhető munkahely-váltással (mely során tapasztalat, tudás hagyja el az intézményt) – de csak olyan esetben, ha a munkavállalói képesség piaci környezetben is felhasználható.
N.b.: sokszor elképzeltem, hogy ha a felettes erőszakra fordított energiája intellektuális és érzelmi tőkével párosult volna, mindannyiunk, és az egész szakma nyeresége lehetett volna 🙂 Igaz, ha így lett volna, akkor semmi szükség nem lett volna az erőszakra. (vö.: “… de mit tegyünk a főnökkel?” link .
A közelmúltban a Vígszínház destruktív légköre került nagyobb nyilvánosság elé. A hazai könyvtárakban a témáról szóló diskurzusok félhomályos folyosókon zajlanak még. (MG)
– Számos olyan helyzet tanúja volt a Vígben, “amiben az ember csak lesütött szemmel nyeli a könnyeit”. Mint arról beszámoltunk, közös nyilatkozatot adtak ki a Vígszínház társulatának egykori tagjai: “a jelenleg regnáló igazgató, Eszenyi Enikő által gyakorolt verbális erőszak és agresszív vezetői kommunikációja hozzájárult ahhoz, hogy felbontsuk a szerződésünket a Vígszínházzal. Azért hozzuk nyilvánosságra ezt a levelet, mert a Vígszínházban nem állt rendelkezésünkre olyan intézményi fórum, ahol a személyes tapasztalatainkat, panaszainkat kivizsgálták volna” – írták.
Az egykori társulati tagok az intézményben szerzett tapasztalataikról nyilatkozó Néder Panni színházrendező és Fenyvesi Lili filmrendező-rendezőasszisztens mellett állnak ki. Az egykori munkatársak toxikus légkörről, verbális erőszakról, rendszeres megaláztatásról vallottak a 24.hu-n hétfőn megjelent cikkben.
Magyar Narancs