Nagy meglepetést okozott a héten a Smithsonian Intézet azzal a bejelentésével, hogy elindítja a Smithsonian Open Access projektjét, amelynek keretében 2020 végéig hatalmas digitális gyűjteményéből 3 millió képet tesz hozzáférhetővé bárminemű felhasználás céljára. – számolt be a nagyszerű hírről a Punkt.
A tizenkilenc Smithsonian Múzeum mellett kutatóközpontok, könyvtárak és a Nemzeti Állatkert adataival és anyagaival bíró új digitális gyűjtemény arra ösztönzi a nyilvánosságot, hogy ne csak megtekintse annak tartalmát, hanem használja, sőt, újrafelhasználja és átalakítsa a kiválasztott képeket.
“Küldetésünk kulcsa az, hogy releváns forrásként szolgáljunk a világ minden táján élő tanulók számára” – mondja Effie Kapsalis, a Smithsonian digitális programjának vezetője. “Nem tudjuk elképzelni, mit fognak tenni az emberek a gyűjtemény képeivel, de felkészültünk arra, hogy meglepődjünk.”
A szabadon felhasználható anyagok között jelenleg közel 11.000 fénykép található. Ezek nagy része a Smitsonian American Art Museum, a Hirshhorn Museum and Sculpture Garden és a National Portrait Gallery gyűjteményeiből származik. A felvételeken főleg portrékat láthatunk neves és kevésbé (vagy épp egyáltalán nem) ismert emberekről, de a digitalizált gyűjteményben orvosi dokumentációkat, tájképeket, növény- és állatképeket, aktfelvételeket, mozgástanulmányokat, panorámaképeket, valamint a világ leghazudósabb képeslapjait is felfedezhetjük. Technikájukat tekintve főként dagerrotípiákkal, ferrotípiákkal, litográfiákkal, cianotípiákkal, ambrotípiákkal, üvegnegatívokkal, zselatinos ezüstnyomatokkal és ezek színezett változataival találkozhatunk. A képeket készítő fotográfusok között nagyobb, ismertebb nevek is szerepelnek, mint például Mathew Brady, Lewis Hine, Thomas Eakins és Eadweard Muybridge.
Mai Manó Ház