Csaknem két évtizede, hogy a Madách Színház társulatának előadásában, Mácsai Pál rendezésében, átéltem Joshua Sobol dokumentumjátékát, a Gettót. Szerencsés voltam, mert második lehetőséget is kaptam, 2014-ben, amikor Omri Nitzan, a Cameri Színház főrendezőjének, a “Ghetto” című héber nyelvű előadását a Vígszínházban láthattam.
Mindkét színházi produkció a maga művészi eszközeivel dolgozza fel a vilnai gettóban összezsúfolt kisvárosnyi ember történetét, akik közül talán háromezer maradt életben!
Csak kevesen tudják, hogy a gettó határai között maradt még két fontos intézmény: a Zsidó Kórház és a Meficéj Haszkala, a gettó közkönyvtára. Mindkét intézmény fontos szerepet töltött be a gettó életében. Ezúttal csak a könyvtárnak a szellemi ellenállásban, az egyetemes és zsidó kultúra folytonosságának megőrzésében betöltött szerepére koncentrálunk. Szerepe volt, az egykori “Litván Jeruzsálem”, Vilna héber-jiddis kulturális értékeinek megmentésében és a gettóba kényszerített emberek szellemi ellenállásának kialakításában.
Szombat