A felsőoktatási könyvtárak küzdenek, hogy teljesítsék a felhasználók igényeit. A szűkös költségvetés és a fizikai terek miatt. Egyre népszerűbb megoldás a problémára a megosztott és konzorciális alapú gyűjtemény. Könyvtárak fognak össze, hogy költséghatékony dokumentumokat adjanak át egymás közt. A forrásmegosztásnak már régi gyakorlata van a könyvtáraknak. De ez a módszer a duplikáció csökkentésén, hiányos gyűjteményeken is segít. A technológia hatékonyabbá, gyorsabbá teszi.
A terek megosztása a legelőremutatóbb. A ReCAP (Research Collections and Preservation Consortium) 2000 óta fogja össze a Princeton link és a Columbia egyetemi könyvtárát link , a New York-i Közkönyvtárat link . Hamarosan a Harvard link is csatlakozik. A központi gyűjtemény Princetonban található. Közel 15 millió dokumentumot oszt meg a partnerekkel. Évente 250 ezer cserét bonyolít. Naponta dolgozzák fel az igényeket. 1-2 munkanapon belül teljesítik a kéréseket. A könyvtárközi kölcsönzéssel ellentétben ezek a dokumentumok megjelennek a partnerkönyvtárak katalógusaiban.
A megosztott gyűjtemények nem igényelnek közös épületet. Erre példa az IPLC (Ivy Plus Libraries Confederation) konzorcium, 13 felsőoktatási könyvtárral. Köztük pl. Chicago link , Columbia, Princeton, MIT link , Stanford link , Yale egyetemi könyvtára link . Közös könyvtárközi kölcsönző hálózaton működnek. Az együttműködés az 1999-ben indult BorrowDirectre nyúlik vissza. A tagok célja a kutatókat minél szélesebb körű irodalomhoz hozzájuttatni. Tudatosan kezelni a duplikátumokat is. A partnerségen belül felosztják a témaspecifikus gyűjteményeket. Emellett viszont azt is látják, hogy közösen hatékonyabban tudnak előremozdulni. Megtárgyalják a jó gyakorlatokat, költségvetés-felhasználást és közösen ügyelnek az állomány megóvására. Céljuk, hogy az IPLC hálózata kifelé egy lokális könyvtárnak tűnjön. (ref.: Habók Lilla)
Library Journal