A Fortepan két alapelvet követ: ingyenesen és szigorú válogatás után adja közre a fotókat. Ingyenesen beszkenneli a hozzá került felvételeket, és ezt át is adja a tulajdonosnak egy adathordozón, de maga dönt arról, mi kerül fel a honlapra. Pontosabban: “rossz fotót nem teszünk közzé” – mondja Tamási. További feltételként a tulajdonosnak hozzá kell járulnia, hogy a képek ingyenesen, nagy felbontásban, letölthető és szabadon felhasználható módon jelennek meg a honlapon. Emiatt bírálatokat is kap a portál, például múzeumoktól, amelyek csak felhasználási díj ellenében, bonyolult adminisztráció után adják ki a náluk őrzött – gyakran csak analóg adatbázisokban kereshető – fotók másolatát. Elzárva ezzel a köztől azt, amit közkinccsé kellene tenniük.
Nem mint műtárgy érdekli Tamási Miklóst, az egyik alapítót a fotográfia. Nem is tartja meg a Fortepan a rá bízott képeket, nincs kapacitása az őrzésükre, hiszen nem múzeum.
A honlap kitalálói eredetileg azt gondolták, a képek önmagukért beszélnek, de hamar elindult egy fórum, ahol lelkes civilek vetették bele magukat a képek meghatározásába. Hamarosan önkéntesekből álló szerkesztőség jött létre, és sok-sok segítő, akik igyekeznek kideríteni legalább a képek készítésének idejét és helyét.
HVG (22. sz.) regisztrációval