A hazai könyvtárügyben gyakran tapasztalhatunk olyan motívumokat, hogy
– a vezetők nem osztják meg a közösségre tartozó információt (nem volt egyeztetés pl. az életpálya-modellel kapcsolatban link )
– a döntéshozatalhoz szükséges információ birtokosainak mesterségesen korlátozott a részvétele a döntéshozatali folyamatokban (vö.: konzultációnak nevezett egyoldalú tájékoztatások)
– gyakran inkább kapcsolatfüggő, mint teljesítményarányos az erőforrások elosztása (van könyvtár, amely a KSZR-adatokkal növelt ODR-támogatást kaphatja).
Mindezek a belső, szakmabelieken múló okok jelentősen visszavetik a hazai könyvtárügy versenyképességét. (MG)
– A kizsákmányoló intézmények [melyekben a döntési jogkörök és a javak elosztása nem egyenlő arányokra törekvő – MG] által generált növekedés jellege (…) teljesen más, mint a befogadó intézményrendszerben [amely szélesebb körben teszi lehetővé a különböző elképzelések bevonását, és a javak elosztását – MG] megvalósuló növekedésé. Ami a legfontosabb, hogy az előbbi nem tartható fenn huzamosabb ideig. Természetükből adódóan a kizsákmányoló intézmények nem adnak teret a teremtő rombolásnak, és a legjobb esetben is csak egy korlátozott mértékű technológiai fejlődést képesek produkálni. Ezért lesz a növekedés tiszavirág-életű. A szovjetek esete jól illusztrálja ezeket a korlátokat. (p. 149 James Robinson, Daron Acemoglu: Miért buknak el nemzetek?)
Miért buknak el nemzetek? / James Robinson, Daron Acemoglu. HVG, 2013.