Az új, vagy új helyet kapó könyvtárak épülete mindig reprezentatív, de szinte soha nem a megfelelő helyen van, a megközelíthetőség, az olvasói igények megjelenési helye, a városi élet folyamatai ‘nem szempontok’. Megterhelően sokba kerül (főként az átalakított) épületek fenntartása. Minden, bármely típusú új, vagy kibővített könyvtárat azonnal ‘elfoglalnak’ a felsőoktatási hallgatók. Olaszországban a könyvtárak tendenciózusan és hagyományosan kicsik, az új könyvtárak szokatlan mérete így egyszerre hordoz új lehetőségeket és új problémákat.
Több tekintetben különbség mutatkozik a köz- és az egyetemi könyvtárosok felfogásában. Előbbiek ugyan szintén fontosnak tartják a technológiai fejlődést, internetet, PC-s munkahelyeket, wifit nyújtanak, automatikus kölcsönzéssel kísérleteznek stb. Azonban igen kevesen gazdagítják állományukat elektronikus forrásokkal, az egyetemi könyvtáraknak viszont mind gyűjteményük, mind háttérmunkájuk egyre nagyobb részét foglalja el az elektronikus források állománya. Ugyanakkor egyformán nagyra értékelik az új nagykönyvtárak tágasságát és flexibilitását, ám egyúttal szükségesnek tartják azok kihasználása érdekében a nyitvatartási idő jelentős megnövelését, és a terek megfelelő szolgáltatásokkal való kitöltését. (ref.: Mohor J.)
Humanus